Tranzit

Egy BKV-busznak is van itt végállomása, a közönség számára azonban nem létezik. "Dodókám, megvan a helyszín, ahol a Kovács Lajos ki tudna jönni hugyálni jégeralsóban azután, hogy megerőszakolta a Tóth Orsit! Basszus, ez jobb, mint Románia! És az a legjobb, hogy nincs semmi antikolás, mint a Tarr Bélánál. Ez úgy mai, hogy tegnapi, ha érted, miről beszélek. Apám, ha meglátod azt a hombárt, amit most épp látok, le fogod szarni a lábad! Te! Mi lenne, ha beültetnénk oda a Hobót Deák Bill-lel? Csak úgy, brahiból... A francokat Ukrajnában, itt Pesten, a Csömöri úti felüljárótól balra!"

Tán egy évtizede, hogy idáig fut a 7-es busz. Az impozáns végállomási kanyart lakótelep öleli, ám a szerető karok nem érnek össze, málló kőkerítés barmolja a körpanorámát, mögötte vasúti pálya. De ami a busz tábláján áll: "Budafok-Albertfalva vasútállomás", annak nyomát sem látni.

Emlékeznek önök Will Grahamre? Megértem - pedig kéne. Mert amikor belépünk erre a kiállításra, egy tévéképernyőn elénk ugrik Anthony E. Zuiker, a Helyszínelők első számú éceszgébere, és lead valami dajkamesét arra nézvést, hogy honnan támadt neki Amerika (és a világ) egyik (s egy időben: a) legnépszerűbb televíziós sorozatának az ideája. S miként tanulmányozta az "igazi helyszínelők" (amilyenek mindjárt mi is leszünk) munkáját. Semmi okunk kételkedni a szavában, ám a kismillió (momentán a 216-nál járunk) epizódból álló (és 2 dettó sokrészű spin-offal is megtoldott) tévészériának mélyebben húzódnak a gyökerei; amiről Zuiker nem beszél, meglehet, nem is tud, vagy nem érdekli.

Több mint tíz éve működik, Bernie Ecclestone személyesen avatta fel, ennek ellenére az Allianz Vezetéstechnikai Centrum hallatán a magyar autósok többsége még ma is egy olyan áruházra gondol, ahol a golyós üléshuzat és a műszőr kormányvédő mellett komolyabb kiegészítőket is lehet vásárolni.

Ha Budapest vonzáskörzetében súlyos baleset történik, a sérülteket nagy eséllyel a Fővárosi Önkormányzat Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központba viszik: ott operálják meg őket, és ott végzik a rehabilitációjukat. A magyarországi balesetek sajátosságairól és a traumatológusi pályáról az intézmény osztályvezető főorvosát kérdeztük.

Míg Európa javuló közlekedésbiztonsági statisztikákkal büszkélkedhet, az ezredforduló utáni Magyarországot sorozatos kudarcok jellemzik; csak tavaly sikerült valamit javítanunk az összképen. Nem csak a megelőzési programok gyengék: a szakértők úgy vélik, hogy amíg hiányzik az igazi kormányzati akarat, ne számítsunk semmi jóra.

Ki tolja a talicskát? Meglesz-e a trükkös? Kamuzik-e a tachográf? Egy járőr és a baleseti helyszínelő napja az M0-s legdurvább szakaszán.

A ránézésre úgy hétszer tíz méteres szobából (ne legyen már terem) nyílik egy elsötétített kisebb is, ott "projektoron" idézik fel a nagy meccsek mozgóképes emlékeit. Lévén szó fociról, tegyünk gyorsan egy első lépést a magyar nyelv oly festői kiállítás szavának definiálására. Jelen állás (0-1) szerint a kiállítás egy olyan mutatvány, ami elfér egy piros cédulán. A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény kétségkívül békebeli látnivalóval keresi kedvünket - fociról lévén szó: mi is így vagyunk vele, időnként keressük kicsit, de hamar feladjuk, úgy sem lesz meg (meglehet, sose).

A holland települések szélén gyakran látni lakókocsiparkokat. Az ilyen, ma már többnyire víz-, gáz- és csatornahálózattal ellátott kolónia voltaképpen egy hosszú vándorút végállomása.

Tíz oda, tíz vissza. Ennyi személyvonat megy át naponta Hajdúnánáson. Ennek megfelelően általában kihalt, szomorkás az állomásépület is. Pedig látott szebb napokat, jut eszünkbe rögtön a gyenge közhely, csakhogy ebben az esetben ez így egyáltalán nem biztos, hogy igaz.

Valaha az ország büszkesége volt, most meg úgy néz ki, mint valamelyik exszovjet tagköztársaság főtere egy elbaltázott puccs után.

A célterületről hallva a lepusztulás, kilátástalanság, slum, gettó, mi több, a bűn fogalma környékéről társít képzeteket a közvélekedés, mi is úgy indulunk a városnéző sétára, hogy nagyon szociotúrára készülünk, hogy egyenlőtlenség, kirekesztés és hasonlók lesznek a kulcsszavak, az érzés pedig a borongás és az elborzadás.

Országszerte sok száz elhagyatott vasúti ingatlan roskadozik, a környéken élők szégyenkeznek miatta és/vagy mindent visznek, ami mozdítható. Úgy tűnik, a vasút mintha ügyet sem vetne tulajdonára, az önkormányzatok hasznosításra irányuló terveit sokszor szóra sem méltatja. A MÁV szerint a látszat csal.

Ázsia egyik legnagyobb és a Gettómilliomos sikere óta legismertebb slumja. A Mumbai (Bombay) kellős közepén található Dharavi nem nyomornegyed és végképp nem gettó. Linder Bálint