A közelmúltban történt több szándékos – vagy némely jóhiszemű forrás szerint véletlen – rongálás irányította a figyelmet a tenger alatt futó kábelekre. A vizsgálat még tart, de az eseteket összeköti egy gyanúsan közös motívum: valamilyen orosz vagy kínai, állítólag békésen úszkáló, majd a nyílt vízen horgonyt vető halászhajó (esetleg tartályhajó) volt a tettes, és az incidens a viszonylag sekély vizű Finn-öbölben vagy a Balti-tengeren következett be.
A leegyszerűsítően internetkábeleknek nevezett jeltovábbító berendezések tulajdonosai között akadnak telekommunikációs cégek, viszonylag frissen feltűnt technológiai óriások, kormányzati szervezetek vagy különböző konzorciumok.
Övék az üveg
A tenger alatti kábeleket hagyományosan nagy telekommunikációs vállalatok létesítették és üzemeltették, mint például a Verizon, a BT vagy a Telstra. Ezek a cégek leginkább a saját infrastruktúrájuk fejlesztése érdekében fektették le kábeleiket, hogy javítsák a nemzetközi adatkapcsolatot. Az elmúlt években azután követték példájukat a technológiai gigavállalatok (Google, Facebook/Meta, Microsoft, Amazon), amelyek egyre nagyobb részt vállalnak a kábelfektetésben és -üzemeltetésben. Ezek a cégek leginkább a saját hálózati kapacitásukat biztosítják az adat-, benne a felhőszolgáltatásokhoz és a streaming platformokhoz. Szükség is van erre, az előrejelzések szerint a kábelek kritikus fontossága tovább erősödik a nagy adatátvitel terén az 5G-hálózatok, az egymással kommunikáló okos kütyük, azaz a „dolgok internete” (IoT), valamint a mesterséges intelligencia támasztotta növekvő igények miatt.
A tenger alatti kábelek lefektetését fizikailag gyakorta nemzetközi konzorciumok végzik, amelyek különböző cégeket és kormányzati szervezeteket tömörítenek. E csoportok szétosztják egymás között a költségeket és a kapacitást, jó példa erre az SEA-ME-WE 6 kábel, amely Ázsiát, Európát és a Közel-Keletet köti össze. Akadnak emellett olyan cégek is, mint például a SubCom vagy az Alcatel Submarine Networks, amelyek nemcsak a kábeltelepítéssel foglalkoznak, hanem esetenként üzemeltetik is a már működő adattovábbító rendszereket, akár más vállalatok megbízásából. Néha kormányzati szervek is részt vesznek a kábelrendszerek finanszírozásában és üzemeltetésében, különösen akkor, ha a nemzetbiztonsági vagy stratégiai célok ezt indokolják.
Miért is fontos, hogy kik a kábelek tulajdonosai? Mindenekelőtt adatbiztonsági szempontból. A kábelek tulajdonosai kontrollálhatják az adatforgalmat, ami nem csupán adatvédelmi, de geopolitikai szempontból is jelentős szempont. A tulajdonosok dönthetnek arról is, kinek és milyen áron biztosítanak hozzáférést a hálózatukhoz. Az pedig józanul belátható, hogy e hálózat stratégiai jelentőségű infrastruktúra, ezért a regionális vagy világhatalmak nagy figyelemmel kísérik, hogy ki birtokolja és üzemelteti ezeket a rendszereket.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
