A tenger alatti kábelek világa

Az üvegszálon túl

Tudomány

A tenger alatt futó kábelek leginkább úgy kerülnek elő a sajtóban és a közbeszédben, ha valami elszakítja egyikét-másikát. Pedig nélkülözhetetlen, méregdrága létesítményekről van szó, s lefektetésük, valamint üzemeltetésük egyaránt hatalmas üzlet.

A közelmúltban történt több szándékos – vagy némely jóhiszemű forrás szerint véletlen – rongálás irányította a figyelmet a tenger alatt futó kábelekre. A vizsgálat még tart, de az eseteket összeköti egy gyanúsan közös motívum: valamilyen orosz vagy kínai, állítólag békésen úszkáló, majd a nyílt vízen horgonyt vető halászhajó (esetleg tartályhajó) volt a tettes, és az incidens a viszonylag sekély vizű Finn-öbölben vagy a Balti-tengeren következett be.

A leegyszerűsítően internetkábeleknek nevezett jeltovábbító berendezések tulajdonosai között akadnak telekommunikációs cégek, viszonylag frissen feltűnt technológiai óriások, kormányzati szervezetek vagy különböző konzorciumok.

Övék az üveg

A tenger alatti kábeleket hagyományosan nagy telekommunikációs vállalatok létesítették és üzemeltették, mint például a Verizon, a BT vagy a Telstra. Ezek a cégek leginkább a saját infrastruktúrájuk fejlesztése érdekében fektették le kábeleiket, hogy javítsák a nemzetközi adatkapcsolatot. Az elmúlt években azután követték példájukat a technológiai gigavállalatok (Google, Facebook/Meta, Microsoft, Amazon), amelyek egyre nagyobb részt vállalnak a kábelfektetésben és -üzemeltetésben. Ezek a cégek leginkább a saját hálózati kapacitásukat biztosítják az adat-, benne a felhőszolgáltatásokhoz és a streaming platformokhoz. Szükség is van erre, az előrejelzések szerint a kábelek kritikus fontossága tovább erősödik a nagy adatátvitel terén az 5G-hálózatok, az egymással kommunikáló okos kütyük, azaz a „dolgok internete” (IoT), valamint a mesterséges intelligencia támasztotta növekvő igények miatt.

A tenger alatti kábelek lefektetését fizikailag gyakorta nemzetközi konzorciumok végzik, amelyek különböző cégeket és kormányzati szervezeteket tömörítenek. E csoportok szétosztják egymás között a költségeket és a kapacitást, jó példa erre az SEA-ME-WE 6 kábel, amely Ázsiát, Európát és a Közel-Keletet köti össze. Akadnak emellett olyan cégek is, mint például a SubCom vagy az Alcatel Submarine Networks, amelyek nemcsak a kábeltelepítéssel foglalkoznak, hanem esetenként üzemeltetik is a már működő adattovábbító rendszereket, akár más vállalatok megbízásából. Néha kormányzati szervek is részt vesznek a kábelrendszerek finanszírozásában és üzemeltetésében, különösen akkor, ha a nemzetbiztonsági vagy stratégiai célok ezt indokolják.

Miért is fontos, hogy kik a kábelek tulajdonosai? Mindenekelőtt adatbiztonsági szempontból. A kábelek tulajdonosai kontrollálhatják az adatforgalmat, ami nem csupán adatvédelmi, de geopolitikai szempontból is jelentős szempont. A tulajdonosok dönthetnek arról is, kinek és milyen áron biztosítanak hozzáférést a hálózatukhoz. Az pedig józanul belátható, hogy e hálózat stratégiai jelentőségű infra­struktúra, ezért a regionális vagy világhatalmak nagy figyelemmel kísérik, hogy ki birtokolja és üzemelteti ezeket a rendszereket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.