A tenger alatti kábelek világa

Az üvegszálon túl

Tudomány

A tenger alatt futó kábelek leginkább úgy kerülnek elő a sajtóban és a közbeszédben, ha valami elszakítja egyikét-másikát. Pedig nélkülözhetetlen, méregdrága létesítményekről van szó, s lefektetésük, valamint üzemeltetésük egyaránt hatalmas üzlet.

A közelmúltban történt több szándékos – vagy némely jóhiszemű forrás szerint véletlen – rongálás irányította a figyelmet a tenger alatt futó kábelekre. A vizsgálat még tart, de az eseteket összeköti egy gyanúsan közös motívum: valamilyen orosz vagy kínai, állítólag békésen úszkáló, majd a nyílt vízen horgonyt vető halászhajó (esetleg tartályhajó) volt a tettes, és az incidens a viszonylag sekély vizű Finn-öbölben vagy a Balti-tengeren következett be.

A leegyszerűsítően internetkábeleknek nevezett jeltovábbító berendezések tulajdonosai között akadnak telekommunikációs cégek, viszonylag frissen feltűnt technológiai óriások, kormányzati szervezetek vagy különböző konzorciumok.

Övék az üveg

A tenger alatti kábeleket hagyományosan nagy telekommunikációs vállalatok létesítették és üzemeltették, mint például a Verizon, a BT vagy a Telstra. Ezek a cégek leginkább a saját infrastruktúrájuk fejlesztése érdekében fektették le kábeleiket, hogy javítsák a nemzetközi adatkapcsolatot. Az elmúlt években azután követték példájukat a technológiai gigavállalatok (Google, Facebook/Meta, Microsoft, Amazon), amelyek egyre nagyobb részt vállalnak a kábelfektetésben és -üzemeltetésben. Ezek a cégek leginkább a saját hálózati kapacitásukat biztosítják az adat-, benne a felhőszolgáltatásokhoz és a streaming platformokhoz. Szükség is van erre, az előrejelzések szerint a kábelek kritikus fontossága tovább erősödik a nagy adatátvitel terén az 5G-hálózatok, az egymással kommunikáló okos kütyük, azaz a „dolgok internete” (IoT), valamint a mesterséges intelligencia támasztotta növekvő igények miatt.

A tenger alatti kábelek lefektetését fizikailag gyakorta nemzetközi konzorciumok végzik, amelyek különböző cégeket és kormányzati szervezeteket tömörítenek. E csoportok szétosztják egymás között a költségeket és a kapacitást, jó példa erre az SEA-ME-WE 6 kábel, amely Ázsiát, Európát és a Közel-Keletet köti össze. Akadnak emellett olyan cégek is, mint például a SubCom vagy az Alcatel Submarine Networks, amelyek nemcsak a kábeltelepítéssel foglalkoznak, hanem esetenként üzemeltetik is a már működő adattovábbító rendszereket, akár más vállalatok megbízásából. Néha kormányzati szervek is részt vesznek a kábelrendszerek finanszírozásában és üzemeltetésében, különösen akkor, ha a nemzetbiztonsági vagy stratégiai célok ezt indokolják.

Miért is fontos, hogy kik a kábelek tulajdonosai? Mindenekelőtt adatbiztonsági szempontból. A kábelek tulajdonosai kontrollálhatják az adatforgalmat, ami nem csupán adatvédelmi, de geopolitikai szempontból is jelentős szempont. A tulajdonosok dönthetnek arról is, kinek és milyen áron biztosítanak hozzáférést a hálózatukhoz. Az pedig józanul belátható, hogy e hálózat stratégiai jelentőségű infra­struktúra, ezért a regionális vagy világhatalmak nagy figyelemmel kísérik, hogy ki birtokolja és üzemelteti ezeket a rendszereket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.