A téma több szempontból is aktuális. Elsősorban azért, mert áttöri a tudományos szakterületeket lezáró falakat, másrészt „helyre teszi” az immár elég régóta aktuális kormányzat azon értelmiségi és tudományellenes, illiberális elképzeléseit, amelyek szerint, mondjuk, a Biblia a gyógyír a betegségekre, s több ezer csonttöredékből bizton és igen hamar „összerakhatjuk” a népmesékben is gyakran feltűnő király csontvázát. A kiállítás kitér arra is, hogy az intézetek ki- és átszervezései legtöbbször politikai okból esnek meg, amit előszeretettel magyaráznak persze gazdasági okokkal, főképp akkor, ha a közvagyonban lévő értékes épületek elsinkófálásáról van szó.
Bicskei az MTA Művészeti Gyűjteményének vezetője, így elsősorban munkaköre miatt járta körbe az akkor még az Akadémiához tartozó intézeteket; három év alatt negyvenhat (akadémiai és független) kutatóintézetben és hat vidéki tudományos bizottságnál járt (a kiállításon látható 48 intézmény közül csak egyetlenegy akadt, amely nem működött együtt a kutatóval).
Bár a kiállított anyag elég sokszínű, kezdve az irattári daraboktól a metszettáron és a robotlaboron át a digitális adatbankokig, azért Bicskei válogatása szubjektív is, nem a „teljesség” szokványos megragadására törekszik, hanem az érdeklődés felkeltésére. Néhány intézet többször is szerepel, és az adatok és témák mélységi tálalása is eltérő. Azonban a feldolgozott anyag, a bennük rejlő információ tömege egészen lehengerlő.
A kiállításhoz kapcsolódva egy 164 oldalas katalógus is készült a kutatásról, a kötetben szereplő szövegek pedig megtalálhatók a kiállításon is egy kisebb tárlóban. A látogatónak csak az a „dolga”, hogy a számára érdekes témákhoz (intézetekhez, interjúkhoz, grafikonokhoz stb.) megkeresse az adott szöveget. De azzal mindenképp számolni kell, hogy a kiállított anyag befogadására, ha a teljességre törekszünk, minimum 2–3 órát rá kell szánni.
Hogy miként működik ez a komplex körbejárás a kiállításban? A Kaszás Tamás építette – egy virtuális körívet határoló, de aszimmetrikusan felépített – dobozterek (bennük mint mű a műben, a videók, a fotók, a laborjegyzékek, vagy olyan statisztikai kérdőívek, amelyek megmutatják, hogy hogyan gondolkozik másként a társadalom a családi erőszakról ma) szó szerint körüljárhatók. Az akadémiai utazást onnan kezdjük, ahonnan akarjuk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
