Kiállítás

Egér piros golyóval

Akadémia (körbejárás)

Tudomány

Bicskei Éva művészettörténész több évig tartó projektje (a tranzit.hu Rendszerváltások című programsorozatának részeként) a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteivel foglalkozik. A kiállítás kapcsán három kérdés merül fel: miért álltak a fókuszban a kutatóintézetek, miért is érdekesek ezek, és hogyan prezentálható mindez egy kiállítótérben?

A téma több szempontból is aktuális. Elsősorban azért, mert áttöri a tudományos szakterületeket lezáró falakat, másrészt „helyre teszi” az immár elég régóta aktuális kormányzat azon értelmiségi és tudományellenes, illiberális elképzeléseit, amelyek szerint, mondjuk, a Biblia a gyógyír a betegségekre, s több ezer csonttöredékből bizton és igen hamar „összerakhatjuk” a népmesékben is gyakran feltűnő király csontvázát. A kiállítás kitér arra is, hogy az intézetek ki- és átszervezései legtöbbször politikai okból esnek meg, amit előszeretettel magyaráznak persze gazdasági okokkal, főképp akkor, ha a közvagyonban lévő értékes épületek elsinkófálásáról van szó.

Bicskei az MTA Művészeti Gyűjteményének vezetője, így elsősorban munkaköre miatt járta körbe az akkor még az Akadémiához tartozó intézeteket; három év alatt negyvenhat (akadémiai és független) kutatóintézetben és hat vidéki tudományos bizottságnál járt (a kiállításon látható 48 intézmény közül csak egyetlenegy akadt, amely nem működött együtt a kutatóval).

Bár a kiállított anyag elég sokszínű, kezdve az irattári daraboktól a metszettáron és a robotlaboron át a digitális adatbankokig, azért Bicskei válogatása szubjektív is, nem a „teljesség” szokványos megragadására törekszik, hanem az érdeklődés felkeltésére. Néhány intézet többször is szerepel, és az adatok és témák mélységi tálalása is eltérő. Azonban a feldolgozott anyag, a bennük rejlő információ tömege egészen lehengerlő.

A kiállításhoz kapcsolódva egy 164 oldalas katalógus is készült a kutatásról, a kötetben szereplő szövegek pedig megtalálhatók a kiállításon is egy kisebb tárlóban. A látogatónak csak az a „dolga”, hogy a számára érdekes témákhoz (intézetekhez, interjúkhoz, grafikonokhoz stb.) megkeresse az adott szöveget. De azzal mindenképp számolni kell, hogy a kiállított anyag befogadására, ha a teljességre törekszünk, minimum 2–3 órát rá kell szánni.

Hogy miként működik ez a komplex körbejárás a kiállításban? A Kaszás Tamás építette – egy virtuális körívet határoló, de aszimmetrikusan felépített – dobozterek (bennük mint mű a műben, a videók, a fotók, a laborjegyzékek, vagy olyan statisztikai kérdőívek, amelyek megmutatják, hogy hogyan gondolkozik másként a társadalom a családi erőszakról ma) szó szerint körüljárhatók. Az akadémiai utazást onnan kezdjük, ahonnan akarjuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.