Nekrológ

Félelem nélkül

Vajda Mihály halálára

Tudomány

A nyolcvanas évek sivatagi világában kezdtünk el barátainkkal együtt dolgozni Vajdával egy fordításon. Fontos volt, mert egymáshoz támaszkodva vártuk, hogy csak lesz valami más. Vajda mindig azt mondta, hogy ez volt talán a legszabadabb életkorszaka. Nyelvtanítás, olykor meg besétáltunk Heidegger barlangjába. Neki is, nekünk is az újratájékozódás korszaka volt és lévén állástalanok mindahányan, volt időnk tájékozódni.

Persze Vajda volt a támasz, ha tévelyegtünk. Úgy volt tanár ekkor is, hogy inkább kérdések felé fordította az embert, na meg az ismert tudom is én felhorgadással, még a végén el is hittük, hogy nem a válasz, hanem a kérdés fontos. A filozófia annak a készségét hívja elő az emberből, hogy merjen gondolkodni arról is, amihez nincs feltétlenül biztos tudása – persze a meglevő tudás állandó revíziója elkerülhetetlen. Ez Vajda kísérleteinek állandó velejárója volt, mert csak az idióták és hatalomittas emberek hiszik, hogy az egyszer alkalmazott tudás, minden koron érvényben maradhat.

Kezdeti kérdések

Vajdának volt ideje arra, hogy a revíziót praktizálja, ami nem szégyen, hanem a gondolkodó sajátja. Mindig mondta, talán sokszor is, hogy nem és nem ismeri az igaz válasz lehetőségét az adott kérdést illetően. Utoljára azt mondta nekem, hogy írni kellene valamit az öregedésről – igen, ez foglalkoztatta, ahogy a test ellép a szellemtől, ahogy fenyegetően magára hagyja a gondolati erőt, és érvényesül a kiszolgáltatottság. A működő elme és a törékeny test közötti távolság növekedését bizony erős szavakkal illette. Ám nem félt a végtől.

Cicero (Cato maior de senectute) megfontolandó gondolatát idéztem neki, ahol is a lélek állandóan kimozdul, ám nem feltétlenül ismert, hogy mi is volt az, ami erre az útra térítette. A korral előrehaladva mind több ilyen kimozdulásról beszélt, legyen az akár saját élettörténete, a megbélyegzett gyermeki létezés, vagy a reformálható szociális világba vetett hit összeomlása, de éppígy a ’89 utáni nai­vitások feletti felszabadító nevetés – a szociális altalaj megművelhetetlenségéről hasonlókat gondoltunk. Sokan kritizálták ezért, mondván, feladta a kritikai gondolat pozícióit. Nem, inkább úgy fogalmaznék, hogy kereste azt, ami közös, ami megosztható másokkal (koinos kosmos). Éppen azzal őrizte meg a kritikai jelenlét lehetőségét, hogy közel ment az egyedihez és exemplárishoz, hogy megérthesse és megértesse a lassan fogyatkozó közös világ működését. Itt, a Narancs oldalain, vagy korábban az Alföldben Szókratészt idézte meg, aki, miként Vajda, nem szkeptikus volt, hanem kereste a még tartható ész-igazságok megosztásának lehetőségét. Ezekben a megidézésekben éppen azt igazolta, hogy a kezdeti kérdések és a maiak alig különböznek egymástól, ezzel éppen arra világított rá – miként Hadot is –, hogy a filozófia története csak akkor érdekes, ha a gondolat kiúttalanságától nem riad vissza.

Kit vesztettünk? Mindenekelőtt egy embert, aki számára csakis a felszabadító gondolat volt meghatározó, s aki akár Debrecenben, akár Szegeden vagy magánbeszélgetések során annak lehetőségét kereste, hogy miként rendítheti meg a gondolat megkövültségét. S persze ne feledjük, egy generáció mestere volt a filozófiai képzésben (Debrecen), akik ma már meghatározó gondolkodók a szakmában. A gondolati orientációjának egy bizonyos pontján Derrida mellé szegődött – meglátva benne a hasonlóképpen kereső-kutató elmét. A görög gondolat sem állt tőle távol, mely szerint, aki képes a zavart kiállni, az képes arra, hogy elérjen egy időleges/ideiglenes tudáshoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.