Lélektani látleletek - Névjegykártya-gyűjtemény

Tudomány

Az Amerikai Psycho egyik jelenetében a yuppie-k egymásra licitálnak a névjegykártyákkal.
Úgy emlékszem, a papiruszra nyomottat a dombornyomású aranybetűs, azt meg az erezett platinás űberolta. Ha ilyesmit nem is, de más magasságokba vezető Kossuth-, Deák-, Görgey-névjegyeket vagy éppen Liszt, Mahler, Bruckner és Bartók szellemét megidézőket találtunk Frank Tibor gyűjteményében.

"A varázslat abban van, hogy e névjegykártyák mindegyike köré fel lehet építeni egy-egy kis világot" - mondja az ELTE 57 éves történésze. Lebeszél, hogy szimplán névjegykártyagyűjtőnek tituláljam, minthogy minden papír alapú forrás érdekli. "Kéziratgyűjtő vagyok, maradjunk ennyiben" - javasol gyorsan kompromisszumot.

Frank Tiborról kollégái és a jól értesült tanítványok tudják, hogy évekig tanított a kaliforniai egyetem Santa Barbara-i campusán; innen van, hogy nemcsak a hoszszú 19. század Közép-Európájának, de az amerikai történelemnek is alapos tudója. Néhányan látták kéziratgyűjtő szenvedélyének legédesebb, Napóleon, Thomas Mann vagy Szabó Lőrinc leveleiben testet öltött gyümölcseit is. Arról azonban kevesen tudnak, hogy a gyűjtés közben több száz történelmi személy névjegye is "megtalálta" őt.

A szenvedély korán kezdődött. 13 évesen, a barátjánál látott családtörténeti dokumentumok hatására az addig nagy becsben tartott bélyeggyűjtemény kezdte elveszíteni vonzerejét. "Talán az unokabátyámtól kapott Gustav Mahler-kártya volt az első" - me-séli a professzor faltól falig könyvekkel és fényképkeretekkel zsúfolt, gyér fényű nappalijában. Vagy talán mégis inkább úgy lehetett, hogy a zongorista-zeneszerző nagymama '45 után elsüllyedt világát őrző relikviák közt már korábban is rátalált zenészek efféle kéznyomára, így Bartók két, nagymamához írt levelére. A kíváncsiság és a vágyakozás azóta is tart - azzal együtt, hogy a pénz mindig komoly korlátokat szab a lehetőségeknek. Brahms névjegykár-tyájához fűződő, több évtizedes vágyakozása még John Ridland amerikai költőt is megihlette, aki balladát írt a történetből (ez épp most címadó verse lett új, magyar nyelvű kötetének).

"A névjegy egyfajta lélektani látleletet ad a gazdájáról" - vallja a történész, akit a gyűjtés és a gyűjtemény indított el pályáján. Közben a telefon és az e-mail előtti világ írásbeliségének személtetésébe kezd, és a primitívebb, de szofisztikáltabb kommunikációs korszak lenyomatát mutatja be. Papírtasakokból több száz névkártya kerül elő, tudomány, politika, zene, irodalom és művészet a rendező elv, de a papír- és betűméret, s kivált a kézzel rájuk írt tartalom nem marad észrevétlen.

Egy csokorra való francia köztársasági elnök és miniszterelnök után a kerek asztalon is egymásra talál Dreyfus kapitány és Emile Zola. Teleki Pál francia névjegyére írt gyöngybetűi Hubay Jenő művészi kacskaringóival rivalizálnak, bizonyítandó, hogy a névjegykártyát e korban nemcsak a személyiség képviselőjeként, de tömör üzenethordozóként is gyakran használták. Armand Lanoux francia írónak a becsületrend félhangya nagyságú rajzolatával ellátott kártyája is figyelmet kelt, ahogy Thomas Koschat ismeretlen osztrák zeneszerző nyolc sorba tagolt érdemei, vagy Pulszky Ferenc névkártyája, aki viszont elégnek tartott a nevén kívül annyit jelezni a jobb alsó sarokban, hogy "Múzeum".

A falakon ettől is különb összeállítások küzdenek a figyelemért: 1909-1911 három irodalmi Nobel-díjasa verseng a majd húsz év alatt összeállt Kossuth (a névjegyre nyomva valóban csak ennyi: "Kossuth"), Deák, Görgey, Andrássy négyessel, de a szemközti falon Liszt Ferenc eredeti fényképpel kiegészített kártyája aratja le a babérokat.

A gyűjtemény minden darabjának megvan a maga története és történelme. Frank Tiborban ennek ellenére azok a kéziratok maradtak meg a legmélyebben, amelyeket ugyan a kezében is tartott, de nem tudott megszerezni. De van remény! Brahms névkártyája már ott lóg a falon, bekeretezve. Igaz, arra már nem emlékszik, hogy mikor és melyik antikváriusnál sikerült megszereznie.

Szabó M. István

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.