A pekingi olimpiára való kínai felkészülés fontos mozzanata volt a szembenézés az időjárás szeszélyeivel - Peking környékén ugyanis az itt is érvényesülő monszunhatás miatt augusztus sajnálatos módon az év egyik legesősebb periódusa. Sebaj, a problémák leküzdésére alkalmas módszer már rég készen áll - mi több, ez nem ismeretlen a magyar közönség előtt sem.
Életünk filmje
Az időjárás befolyásolásának egyik apostola tán kevésbé ismert módon éppen hazánk fia, Neumann János volt, aki egy esetlegesen fenyegető jégkor megelőzésére ajánlotta a gleccserek repülőről történő "bekormozását", ami jelentősen megváltoztatta volna a fényvisszaverő képességüket, így azután Földünk sokkal több napenergiát lett volna képes begyűjteni. Eme érdekes, bár kissé naiv ötlet később követőkre talált - a jeles utódok leginkább az óceánok felületének kezelésével szerették volna elérni a trópusi ciklonok (hurrikánok, tájfunok) motorjául szolgáló meleg, nedves, páradús óceáni levegő utánpótlásának csökkenését. Ennek érdekében manapság is többen propagálják saját panaceájukat, melynek lényege az óceán felszínének bevonása valamilyen biológiailag is barátságos (könnyen lebomló) olajjal, amely filmet képezve az óceán felszínén megakadályozná a trópusi ciklonok veszélyes méretűvé hízását. A módszerrel csak két esetben lenne probléma: ha nem működne, és ha igen. Tán még az első eset volna a jobb, ekkor ugyanis legalább nem történne semmi, csupán várakozásainkban csalódnánk. A második esetben ugyanis meglehetősen oktalanul nyúlnánk bele az általunk még mindig igen kevéssé értett földi légkörzésbe, így azután a következmények kiszámíthatatlanok lennének. Könnyen lehet, hogy bármily kényelmes volna kiiktatni vagy elterelni a trópusi ciklonokat, ezek mégis nélkülözhetetlen elemei a Föld hő- és vízháztartásának, s mintegy működtetik klímánkat úgy-ahogy, még akkor is, ha az efféle extrém időjárási rendszereket nem feltétlenül a mi szórakoztatásunkra találták ki.
Jégrakéta
A kínaiak által alkalmazott ezüst-jodidos esőcsinálás, de még inkább a jégeső-megelőzés már jóval reménykeltőbb módszer, mindazonáltal hátulütői ennek is vannak. Az ezüst-jodid szilárd, leginkább a fotográfiában és fertőtlenítőszerként használt anyag, amelynek kristályrácsa meglepő egyezést mutat a vízjégével. Pontosan e tulajdonságát használják ki, amikor zivatarfelhők kellős közepébe lövik a jégrakétát, amely mindjárt el is porlasztja a hatóanyagot. Itt ugyanis a felhőben található túlhűlt vízcseppek villámgyorsan kifagynak az ezüst-jodid szemcsékre, a kis jégszemek egyenként (lévén igen sok belőlük) nem tudnak kellően meghízni ahhoz, hogy a felszínig tartó hosszú út alatt el ne olvadjanak. A hatás így azután kettős: egyrészt az ezüst-jodid megakadályozza a nagy szemcsés jégeső létrejöttét (a kisebb méretűét ugyanakkor nem zárja ki), másrészt az AgI-szemek kondenzációs és kifagyási központként működnek, azaz elősegíthetik azt is, hogy a zivatarfelhőből akkor és ott hulljon csapadék, ahol szeretnénk. A módszer alkalmazásának persze vannak jól belátható korlátai: esőfelhők híján, bár egyesek ezt hiszik, mégsem lehet esőt csinálni. Másrészt meg lehet gyorsítani a csapadék kihullását, de például a veszélyes zivatarcellák haladási irányát nem lehet ezzel befolyásolni. A kínaiaknak látszólag bejött a trükk, elvégre zavartalanul lebonyolódott a megnyitó puccparádéja, de megismételhető kísérlet híján nem lehet biztosan állítani, hogy másodszorra is ugyanilyen lenne a végkimenetel, illetve nem ugyanez történt volna, ha egyáltalán nem lövik rakétákkal az eget. A teljes rendezvény esőtlenítése több más szempontból sem lenne előnyös: egyrészt eső híján nem lenne, ami kimosná a levegőből a szmogot, másrészt a zivatarokkal egybekötött frontbetörések nélkül maradna az alig elviselhető forró, párás meleg.
Tolnát-Baranyát
Lehet, hogy kevesen tudják, de hazánk élenjárt az időjárási jégrakétarendszerek kifejlesztésében és használatában: a Délnyugat-Dunántúlt, mindenekelőtt a villányi borvidéket már a hetvenes, nyolcvanas években jégrakétarendszer védte a zivatargócokkal járó jégesőktől - szerző emlékezete szerint azért korántsem százszázalékos hatékonysággal. Mindez nem véletlen, hiszen mint az a Dél-magyarországi Jégesőelhárítási Egyesülés, avagy (a felhők görög istennőjéről - pontosan Nephele - elnevezett) Nefela honlapjáról kiderül, az ezüst-jodidos módszerrel a már kialakult jégszemeket tartalmazó zivatarcellákkal szemben tehetetlenek - ez a módszer csak prevencióra jó. Az általuk 1991 óta alkalmazott metódus a korábbi rakétás védekezésnél jóval nagyobb területet (csaknem három teljes megyét) próbál levédeni - a hely kiválasztása már csak ezért is jogos, mivel korábban éppen Dél-Dunántúl, azon belül is Baranya volt az ország jégesőtől leginkább sújtott területe. Tolnát, Baranyát, Somogy megyét behálózó generátoraikkal a talaj felszínén állítják elő a temérdek (sok százmilliárd, akár billiós nagyságrendű) ezüst-jodid kristálykát, amelyeket azután a zivatargócokat éltető konvekció (a nedves levegőt függőleges irányban mozgató hőáramlás) juttat el a felső rétegekbe. Annyi bizonyos, hogy az egyesülés saját statisztikája szerint a jégkárok átlagos szintje a korábbi évek töredékét (kb. negyedét) teszi ki - sajnos itt sem tudhatjuk, mi lett volna, ha nem alkalmazzák a módszert, a meteorológiában sincs mód megismételt kísérletekre. A beavatkozást amúgy a zivatarzóna vagy a front beérkezése előtt két órával kell megkezdeni - jellemző a honi klímára, hogy évente legalább 40-50 alkalommal kell bekapcsolni a generátorokat.
