A szikvíz mint hungarikum - Szódával elmegy

Tudomány

Immár magyar specialitásként is elismert a szikvíz - annyi biztos, hogy technológiájában, gyártásában és népszerűsítésében fontos szerepet játszottak magyarok.
false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A szódavíz, avagy szikvíz (e két elnevezés etimológiai értelemben is szinonim) a természet legtökéletesebb imitációja - és egy kis közünk kétségtelenül van is hozzá. A radikális mellérendelés és önkényes halmazépítés jegyében dolgozó Hungarikum Bizottság minapi döntése, mellyel (többek között a lovas íjász Kassai módszerével, Puskás Öcsi életművével, a gyulai kolbásszal, no meg a jó magyar operettel együtt) a hungarikumok szűk elit társaságába emelte a szikvizet, azon a megállapításon alapul, hogy ez olyan magyar találmány, melyet jól ismernek a határon túl is. Valójában, mint látni fogjuk, a szódavíz tömeggyártásához vezető technikai újítások több országban, több szálon haladtak egymással párhuzamosan - s bizony ugyanezt lehet megfigyelni a technika- és tudománytörténet megannyi területén is.

Jedlik savaz

A természetes szénsavval dúsított forrásvizek mindig is keresett hűsítőnek számítottak: az oldott gáz pezsgése, a kellemes bizsergés, a keletkező szénsav által okozott savanykás íz és az oldott ásványi sók aromája mind hozzájárultak a sikerhez. Amikor a XVIII. században a kémia fejlődése és konkrétan a gázokkal kapcsolatos kutatások nyomán sikerült felfedezni a később szén-dioxidként azonosított gázt, hamarosan kiderült, hogy ez az a delikvens, mely a pezsgő forrásvizek ízéért is felelős. Már csak az volt hátra, hogy nagyobb mennyiségben állítsák elő, s a megsavanyítani kívánt vízhez adagolják apróbb buborékok formájában. Jellemző, hogy a szódagyártás veteránja Joseph Priestley (1733-1804) volt, aki számos versenytársával (Scheele, Lavoisier) együtt vindikálhatta magának az oxigén és vele együtt az égés (azaz az oxidáció) titkának felfedezését.

false

 

Priestley egy sörfőző üst fölé függesztett fel egy vízzel teli edényt - az erjedés közben keletkező szén-dioxid gáz, amit Priestley még fixált levegőnek hívott, oldódott a vízben, és kellemesen megsavanyította. A keletkezett üdítőt, vagyis az igen híg szódát a jeles angol tudós vendégeinek kínálgatta, s egy tudományos dolgozatban is megörökítette. A szódagyártás technológiája jó időn keresztül az általa is leírt metóduson alapult: krétára (egy bizonyos mészkőfajtára) kénsavat öntött, s az így keletkező szén-dioxidot vezette vízbe. Az ilyen eljárásnál eleve fontos az óhatatlanul az oldatba kerülő kénsav semlegesítése, amire szódát (nátrium-karbonát) vagy szódabikarbónát használtak: ez máris érthetővé teszi a szódavíz elnevezést. A szóda nálunk többek között sziksó néven volt ismert - ebből meg a szikvíz következik. Emellett meg kell említenünk, hogy a világ számos országában manapság is adagolnak szódát vagy szódabikarbónát a szódavízbe, hogy így csökkentsék a savasságát - ez a gyáva, opportunista megoldás azonban sosem volt jellemző a minél buborékosabb szódában és a vele készíthető bitang erős fröccsben hívő magyarságra.

Priestley számos utóda próbálkozott szódavízgyártással. Közülük többet is az a meggyőződés hajtott, hogy az így keletkező pezsgő folyadék gyógyhatású - de legalábbis jóval egészségesebb, mint az akkortájt fogyasztott, a civilizáció áldásai által megfertőzött felszínközeli vizek. Így tett a svéd Torbern Bergman már 1771-ben, s egy-két évtizeddel később a svájci Johann Jacob Schweppe: az ő neve alighanem sokunk fülében cseng ismerősen, s ez bizony jól mutatja, hogy a szódaipari invenciók terén akadtak még a mieinknél is sikeresebb versenyzők (a Schweppes céget 1783-ban alapította Genfben). De azért a mi szívünknek mégiscsak Jedlik Ányos neve a kedvesebb: szemléljük bármily gyanakodva ítéleteinket, mégsem kell azt hinnünk, hogy minket e tekintetben pusztán az elfogultság vezetne. Megnyugodhatunk: a 19. század jeles paptanára, kísérletezője és polihisztor felfedezője manapság is állandó szereplő a kuriózumokban is utazó tudománytörténeti cikkekben.

Jedlik az 1820-as években kezdett foglalkozni a szódagyártással. Kutatásai, kísérletei során tudomással volt arról, hogy svájci kollégái már az 1780-as évektől sikerrel állítottak elő szénsavas vizet, de módszerüket nem feltétlenül kötötték a konkurencia orrára. Ellentétben mondjuk a tudós Priestley-vel - igaz, ő viszont mai ízlésünk szerint csak igen gyönge és híg szódát bírt csinálni. Jedliknek tehát magától kellett rájönnie a szódagyártás titkára - a már alkalmazott módszerek reprodukciója vagy korszakalkotó saját módszer kiötlése révén. Mai tudásunk alapján úgy sejtjük, hogy Jedlik (aki a termékét egyszerre nevezte szódavíznek, nátrium-magnéziumos víznek, Eger-, Püllna- és Selters-víznek - utóbbiból származik az angol seltzer water kifejezés!) kénsavas trükkje, vagyis a mészkő savazásával termelt szén-dioxid ezért nem volt egy kifejezetten forradalmi újítás. A korszakalkotó ötlet inkább abban rejlett, hogy a keletkező gázt viszonylag nagy nyomással préselje a vízbe - ekkor ugyanis jóval nagyobb mennyiség oldódik fel, mint a normál atmoszferikus nyomáson. Jedlik ugyanúgy szóda, illetve hamuzsír vizes oldatán vezette át a keletkező szén-dioxidot, hogy megtisztítsa a maradék kénsavtól, majd az egytartálynyi, kézzel mozgatott vízbe juttassa - de ma már csak sejteni véljük, hogy pontosan milyen eljárással préselte bele (úgy tűnik, neki is megvoltak a maga titkai). A tudománytörténeti hiedelem neki tulajdonítja ezenfelül a szén-dioxid szódavízben tartását szolgáló szifonfej feltalálását is - valószínűbb azonban, hogy ez az újítás is több helyen bukkant fel nagyjából egy időben.

Kórság és fröccs

Jedlik kortársai rendre valamiféle szivattyút használtak arra, hogy a szén-dioxidot nagy nyomással juttassák a vízbe, ő azonban más megoldást választott. A gázt rendkívül heves kémiai reakció révén állította elő, amit a reakció dinamikája hajtott a savanyítani kívánt vízbe. Ez a jelek szerint megfelelő koncentrációjú szódavíz előállítását tette lehetővé: a víz és a széndioxid reakciójából ilyenkor többé-kevésbé szénsav keletkezik. Lényeges volt a hőmérséklet is. A hidegebb víz ugyanis jóval nagyobb mennyiségű szén-dioxidot képes fizikailag és kémiailag is megkötni - magasabb hőmérsékleten a szénsav már hevesen bomlik. A keletkező gázt pedig nem csupán elnyelette, de a keletkezett szódavizet közvetlenül a ballon aljáról vezette el egy cső segítségével (a szódavizet rendre a túlnyomás hajtja ki!), vagyis nagyjából a később használatos szódásszifon elődjét teremtette meg. A technikatörténészek is eme újításait emelik ki - hiszen már a fentiek alapján is nyilvánvaló, hogy magát a szódavizet nem ő találta fel.

false

 

Érdekes, habár a korszellem ismeretében tökéletesen érthető, hogy maga is bízott az általa előállított szénsavas vizek (ezek között akadt sima szódavíz és sók adagolásával kinyert mesterséges ásványvíz) gyógyító hatásában: a hagyomány szerint az 1830-as évek akkoriban epekórságnak nevezett kolerajárványának idejében fertőzöttek állapotán próbált javítani szódavíz adagolásával. A szikvízről szóló írásokban vissza-visszatérő fordulat, hogy a fertőzött ivóvízzel terjedő kór bakteriális terjesztői, a kolera vibriók számára nem ideális a jó erős szóda 3-4 körüli pH-ja, amiben lehet is valami - azért megjegyezzük, hogy a fertőtlenítésnek akadnak ennél sokkal hatékonyabb metódusai, s már csak megelőzésként is elengedhetetlen, hogy a szódát eleve tiszta, egészséges vízből készítsük.

A jedliki módszer, a szén-dioxidnak a szódavízgyártó üzemben történő vegyi előállítása addig lehetett népszerű, amíg meg nem jelentek a sűrített gázt tartalmazó acélpalackok - ezt követően, mondhatni, bagatell dologgá vált a szódavíz előállítása, s ez tökéletesen érthetővé teszi a buborékos levek káprázatos XX. századi karrierjét, amihez persze a házilagos szódagyártás sikere is hozzájárult. (Lásd: Ki csinál szódát? - a szifonpatron, Magyar Narancs, 2009. április 16.). Bár a szódavíz megannyi üdítő és alkoholos ital alapanyagául szolgál napjainkban is, közülük egy kétségtelenül magyar találmány, létrejöttében pedig Jedlik is komoly szerepet játszott. A kultúrtörténeti legenda szerint 1842 őszén, Fáy András fóti pincéjében történt az eset, a házigazdán kívül jelen volt még Vörösmarty Mihály, a szerzetes-költő Czuczor Gergely és annak unokatestvére, Jedlik Ányos is. Utóbbi ebből az alkalomból prezentálta volna a fröccsgyártáshoz nélkülözhetetlen világelső szódásüveget, s vele az első fröccsöt, melyet ő notóriusan spriccernek nevezett - "fröccs" szavunk pedig Vörösmarty nyelvi leleménye volna. A történet hitelét erősíti Vörösmarty ismeretes verse, a Fóti dal, benne e sorokkal: "Fölfelé megy borban a gyöngy; / Jól teszi. / Tőle senki e jogát el / Nem veszi." További filológiai és etimológiai vitáknak persze nem szeretnénk elejét venni, de annyi biztos, hogy a szódával különböző arányokban kevert bor ma is páratlan népszerűségnek örvend e hazában.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.