Tévétorrent

Mindenkinek megvan a maga keresztje. Az irodistáknak, a kisbolti eladóknak és a benzinkutasoknak feltehetőleg az, hogy nem készülhet róluk komoly sorozat: abszurditás, blődség és helyzetkomikum jár nekik, Doktor House-i drámát vagy tiszteletteljes nyomozóirodát még csak nem is álmodhatnak maguknak.

A dramaturgiai kása kerülgetése jobb esetben a misztikus/horror sorozatok egyik sarokpontja - mutatni is, titkolni is valamit, ijesztgetni is, meg nem is, megoldani egy-egy rejtélyt, és kreálni száz másikat.

Mi foghatja meg az eltompult sorozatnézőt, aki már látott mindent?

"Anyám egy fa" - nem olyan, mintha valakinek az apja Darth Vader lenne, de azért megteszi.

Tekintetbe véve, hogy mélyen konzervatív műfajról van szó, különösen elbűvölő, hogy ma éppen a nyomozós bűnügyi tévésorozatok mutatnak fel egy olyan világot, melyet a női egyenjogúsítási törekvések sikere miatt (de csakis azok miatt) már-már utópisztikusnak lehet gondolni.

A bolgár nemzeti televízió saját gyártású akció-krimi sorozata sokban hasonlít az MTV Tűzvonalban című szériájára. A rendelkezésre álló forrásokhoz képest jó minőségben kivitelezett, magát rettentő menőnek gondoló, az amerikai mintákhoz foggal-körömmel ragaszkodó iparosmunka, ami görcsösen be akarja bizonyítani, hogy Bulgária is tud olyat, mint az amerikai szuperprodukciók (a bénán megoldott termékmegjelenítésben még felül is múlja őket).

A félreérthetetlenül hű adaptációnak készült sorozat első kőtáblájára a tiszteletadást, az ismeretterjesztést és a hatásvadász formavilágot vésték.

Jess szép, de nem úgy, okos, de nem úgy, csupa báj, kicsit furcsa és csak kicsit idegesítő, de mindenképpen szeretnivaló. A rövid főcímben megjelenő kérdésre - Who's That Girl? - ezzel gyakorlatilag válaszoltunk is, még jó, hogy nem ez lett a sorozat címe.

A Skins alkotója, Bryan Elsley nem bonyolította agyon: a húszperces epizódokban netes párkeresőn ismerkedő londoniak találkoznak zárt terekben, zene nélkül, zavarba ejtően naturalista tónusban megmutatva magukat. A maroknyi szereplőt mozgató széria epizódjai alapvetően zártak, bár egyes részek lazán kapcsolódnak egymáshoz.

Alig vagyunk túl az ismerkedésen, de annyi már most kivehető, hogy Ray Donovan személyében a gazdagok és szépek sleppjébe tartozó segéderők egy izgalmasabb példányát találta meg egy friss tévésorozat.

Már az első jelenetekben a képünkbe kapjuk: ölelésekből és csókokból kibontakozó szereplők, szoftpornóba illő combsimítások és évtizedekkel ezelőtt még megbotránkoztatónak számító fehérnemű-kombinációk. Mi lesz itt még? Szentimentális szenvelgés, negyven álságos percig elhúzva.

Nyomozós sorozat a Szívek Szállodája bizonyítottan népes rajongói körének - aztán hogy a krimifalók hogy vannak vele, az már egy másik kérdés, hiszen a nyomozás és a vérengzés helyett leginkább a bájos-bolondos exswatos főhős lelkivilágáért lehet aggódni.

A moziban kétségkívül kifújni látszik a sci-fi, csak remake-ek, 3D-s újrafilmek, folytatások és előtörténetek bukkannak fel minden olyan létező galaxishoz, ami a hollywoodi piacon egyszer már megvillantotta termelési potenciálját.

A gyereknevelés nehézségei; a szinglilét és a párkapcsolat előnyei és ártalmai; meleg és konzervatív családok békés együttélése - ezek nélkül ma már nem érdemes 20 perc formátumú komédiát, folytatásos vígjátéksorozatot készíteni.