Vélemény

Janisch Attila ott volt a tegnapi demonstráción. És látott valamit.

Szijjártó Péter parlamenti meghallgatásával és küszöbön álló miniszteri kinevezésével egyértelműnek tűnik, hogy Navracsics Tiborra a miniszterelnök a továb­biakban a magyar belpolitikában nem számít. Ha Navracsicsot nem választják meg európai biztosnak, akkor alighanem marad mezei országgyűlési képviselő.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elmarasztalta a hazát a szólásszabadság megsértéséért és a megfelelő jogorvoslat hiá­nyáért. A PM és az LMP képviselőit nem kellett volna megbírságolnia Kövér László házelnöknek azért, mert a parlament üléstermében molinókra írt feliratokkal akcióztak. A strasbourgi bíróság szerint az országgyűlési képviselők véleményszabadsága a parlament önkormányzati jogának tiszteletben tartása mellett is a lehető legmagasabb fokú védelmet élvezi az egyezmény rendszerében, ideértve mind a képviselői vélemény tartalmát, mind a vélemény kifejezésének módját.

Szijjártó Péter parlamenti meghallgatásával és küszöbön álló miniszteri kinevezésével egyértelműnek tűnik, hogy Navracsics Tiborra a miniszterelnök a továb­biakban a magyar belpolitikában nem számít.

A skót függetlenség ellenzői közül sokan figyelmeztettek rá: jobb lenne, ha az érintettek tanulnának mindabból, ami Írországgal történt az után, hogy kivált a brit birodalomból s az önálló államiság útjára lépett. Most, hogy a referendumon – ha nem is túl nagy különbséggel – a nemek kerültek többségbe, s így Nagy-Britannia 20. században véglegesült egysége fennmaradt, jó lenne, ha David Cameron, illetve a toryk tanulnának az esetből, s levonnák mindennek tanulságait, épp saját uniós politikájuk vonatkozásában. Mert bizony az a gátlástalan populizmus, melyet a skót baloldal korbácsolt fel e nacionalista kampányban, nem egy tekintetben Cameron korábbi unióellenes érveit tükrözte.

Elterjedt nézet, hogy a központosításban, az állam feltétlen hozzáértésében, egységes akaratban, egyszemélyes döntéshozatalban való politikai hit szemben áll azzal a liberális felfogással, amely az egyének jogait, a saját életük fölötti végső kompetenciát, a sokféleséget tartja a jó politikai rend mércéjének.

Ne mondja senki, hogy oh, csak a Lovas István… Csak egy Magyar Nemzettől is elküldött, zavarodott alak akarja így felhívni magára az épp elveszített közfigyelmet. És nem is csak a gesztus maga a figyelemre méltó, hiszen Lovas István valóban elég karcsúnak tűnik ahhoz, hogy meg nem történtté tegye Magyarország elmúlt pár évtizedét.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter hétfőn az állami kiadások brutális visszafogását jelentette be – csak nehogy úgy járjon, mint szegény Mádi László, aki a 2010-es választási kampányban a párt hivatalos álláspontjával szemben azt találta mondani, hogy az ingatlanadó kellő előkészítés és társadalmi egyeztetés után bevezethető. Mádi képviselőt ezek után táviratilag törölte a központ a Fidesz listájáról.

Kisebb botrány tört ki abból, hogy a kormány kancelláriaminisztere, Lázár János személyes főtanácsadójává nevezte ki a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének egykori ügyvezetőjét, Zoltai Gusztávot. Jobboldali politikusok és értelmiségiek is nehezményezték a megbízatást.

Az új washingtoni lépések aligha váratnak sokat magukra. Ezek megelőzéséhez valószínűleg nem lesz elégséges beáldozni a NAV néhány, Orbánhoz bekötött bű… – pardon, csúcsvezetőjét.

Tiszteletben tartom Köves Slomó meggyőződését, mely szerint az EMIH egyházi szer­vezet, és mint ilyen, tagjai magánügyének tekinti, hogy azok honpolgárként hogyan cselekszenek, hogyan vesznek vagy nem vesznek részt a nagyobb közösség ügyeinek intézésében. Az EMIH és híveinek szerződése – reményeik szerint egész létüket kitöltő – hitéletük gyakorlatára vonatkozik, nem többre és nem kevesebbre.

Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a Fidesz korrupcióval megvádolt háttérembereinek kitiltásával politikai döntés született, mely útját fogja állni annak, hogy a magyar gazdaság fideszes kifosztása zavartalanul tovább folytatódjék.

Az emberi méltóság nem véges és nem osztható. Valóban, vannak alapjogok, amelyek néha más jogokkal ütköznek, vagy felmerülhetnek ugyanazon jogon belüli hasonló igények, s ebből kerekedhet konfliktus.

Amit nem tilt törvény, azt szabad. Ezzel a meglepően liberális érvvel hág a Magyar Nemzeti Bank több százmilliárd forintnyi közpénz nyakára, amelynek zömét – Matolcsy György szavai szerint – a „mára meghaladott neoliberális tanokat” felváltó saját közgazdászképzésre fordítja.