Vélemény

Egy hete azzal állt elő az egyik fideszes napilap, hogy a „Gyárfás Tamás ügye államtitkokkal tarkított politikai botrány” lehet, és ez az atombomba szeptemberben robban. (A szeptember észszerű céldátum, hiszen a nyár első felében a főnök a labdarúgó vébével lesz elfoglalva, a második felében pedig pihen és lélekben rákészül az új foci- plusz politikai idényre).

Szüleik hét éve, népszámláláskor adott válaszai szerint Magyarországon a 14 év alatti gyerekek körülbelül 8, más felmérések kérdezőbiztosainak ítélete szerint (a romákra vonatkozó statisztikákból kiindulva) jó 15 százaléka cigány.

Lassan végigég az évekkel ezelőtt lángra lobbantott gyújtózsinór, és eléri a lőport – talán ez a kép szemlélteti a magyar kormány és az Európai Bizottság viszonyának legfrissebb fordulatát, a 2020 utáni költségvetésre vonatkozó javaslat jogállamisági mechanizmusát. A magyar kormány 2010 óta él vissza az európai intézmények hatásköri korlátaiból és lassúságából fakadó lehetőségekkel.

„…ha a Napot és a csillagokat ezer évvel korábban pillantotta volna meg a Földről, valószínűleg egy dinasztia alapítója vált volna belőle – így azonban csupán világbajnok lett.” (Ödön von Horváth: A jólelkű birkózóról)

Ma – erős rendőri jelenlét mellett – megalakult Magyarország parlamentje. A Kossuth térre és közvetlen környékére kivezényelt rendőri erők látványosan magas létszámát nyilván nem maga az alkalom indokolta; a rendszerváltás óta megtartott alakuló ülések alig is igényeltek különösebb rendfenntartói védelmet, akármilyen többséggel ült is össze az aktuális ház.

Most, hogy mindenki azt kémleli, hogy mi lesz itt és meddig, mi is letesszük a garast: valami lesz és valameddig! Vagy nem. Bizonyos metaértelemben relevánsnak Lázár János egy méltatlanul kevés figyelmet kapott mondása tűnik, miszerint tíz év múlva ő még mindig csak 53, húsz év múlva pedig csak 63 éves lesz – és ez akkor is így van, ha maga Lázár János mint tényező és mint személy kevéssé tűnik e pillanatban relevánsnak.

Nuku Városliget, nuku Népliget. Lesz múzeumváros és Fradiváros. Nuku egészségügy, lesz – valahol a puszta közepén – szuperkórház.

Elkerülendő a szemrehányást, hogy „nem tudunk veszíteni”, és pusztán azért kritizáljuk a Fidesz kampányát és a választást, mert nem az általunk – jobb híján – támogatott alakulat nyert, mindenekelőtt azt szögezzük le: a Fidesz harmadik „kétharmados” győzelme elsősorban az ellenzék felelőssége.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere nem volna életképes, ha nélkülöznie kellene a nemzetközi együttműködőket. Hiába játszotta el a 2010-ben mindenféle külső befolyással szemben szabadságharcot hirdető Orbán Viktor azt, hogy nincs szüksége „nemzetidegen” entitásokra, jól tudja, hogy nélkülük aligha őrizhetné meg a hatalmát.

Lapzártánk napján, tekintet nélkül a munka piros betűs ünnepére rendkívüli sajtótájékoztatót tartottak Felcsúton, a Puskás Akadémia „Akadémiai Termében” (közvetlenül az „Orbán Viktorral Fotózkodó Hírességek Csarnoka” mellett, balra). A nemzetközi sajtótájékoztató szervezői ugyan erősen titkolták, miről szól majd a rendezvény, de azt minden gesztusukkal érzékeltették, hogy valami igazán nagy bejelentés van készülőben.

Május 2-án, lapunk nyomdába adása után, de megjelenése előtt terjeszti elő az Európai Bizottság az unió 2021-től érvényes, hét évre szóló költségvetésének a tervezetét.

Választásokat tartanak délnyugati szomszédunknál. A Fidesz mindent megtett, hogy a jobboldal nyerjen, számolatlanul adta a pénzt Janez Janša pártjának.

A választás utáni elemzések a pártok szapulásán kívül semmiről sem szólnak.

A felelősség mindegyik ellenzéki párté, egyiküknek sincs joga többit bűnbakként megjelölni.