Vélemény

„Amerika kormányzata nem demokratikus, még csak köszönő vi­szonyban sincs azzal. A képviseleti demokrácia súlyos erodálódása mára gyakorlatilag kormányoz­hatatlanná tette az országot. Beléptünk a vétókrácia korszakába.” (Lawrence Lessig amerikai elnökjelölt, a Harvard Egyetem jogi professzora)

Magyarország labdarúgó-válogatottja vasárnap bejutott a jövő évi Európa-bajnokságra.

A párizsi merénylők, illetve parancsnokaik többcélú stratégiai tervezésében értelmet találni nem bonyolult feladvány, már csak azért sem, mert ők maguk dicsekszenek vele.

Vége a sokszor hét szűk esztendőnek, jövő nyáron a magyar futballszurkoló világversenyen is magyar csapatnak szurkolhat! Az öröm jogos, Norvégia kétszeri legyőzésével a szövetségi kapitány, segítői és a játékosok megdolgoztak a sikerért. Ám ha tekintetünket a pályáról a páholyok felé fordítjuk, nyomban átélhetővé válik a fanyalgók igazsága.

Földtani vizsgálat, telephely-engedélyezés, eszközbeszerzések, vállalatirányítási rendszer – néhány azok közül a tételek közül, amelyekre az Energiaklub adatigénylése szerint Paks 2 építésére, a két új atomerőművi blokkra költ idén a magyar állam.

Mindenszentek. Minden meccsre, hazaira, kimegy K. Dezső. Előtte kortyok a pálinkából, meg ne fázzon. Késésben van – költőtársával találkozik az Éva Sörözőben (miért Éva minden női nevű söröző?). De lehet, hogy Bözsi presszó, mostanában nem emlékszik.

A női és a férfinyelv különbségéről szóló el­ső jó összefoglalás talán Otto Jespersen könyvében található (Language. Its Nature, Development and Origin, 1922).

A Merényi Gusztáv Kórházban történtek azonnali vizsgálatát követeli a Magyar Pszichiátriai Társaság. Az elnökük szerint a pszichiátriai ellátórendszer teljes reformjára lenne szükség.

Meghitt ünnepségen emlékeztünk meg a múlt szombaton a felcsúti óvoda fennállásának 60. évfordulójáról, az elhangzott miniszterelnöki beszédből nemcsak a kis lurkók, de a felnőtt bácsik és nénik is sokat okulhattak.

A napokban újabb, több tízezres menekülthullám érkezik a horvát–szlovén határra, miután véget ért a görög komphajósok sztrájkja. Épp ideje, hogy megint jöjjenek, hogy megint mutathassa az M1 az áradatot, és ily módon képekkel is igazolva legyen Orbán Viktor miniszterelnök úr állhatatos küzdelme Magyarország és Európa szabadságáért. Jöjjenek csak, hogy megint ez töltse be a mindennapokat. Mert ha nem jönnének, akkor talán sokan, a kelleténél többen tennék föl a kérdést elébb maguknak, aztán a szomszédjuknak, aztán az utastársaiknak a buszon, vonaton, hogy hát tulajdonképpen mi is történik a mi hazánkban.

Pénteken eltemették csendben Göncz Árpádot.

Az amerikai nagykövet beszéde a Corvinus Egyetemen történelmi tettnek számít. Az első hivatalos megnyilatkozások azt próbálják elhitetni a lakossággal, hogy a kormányt váratlanul érte a közlés, s ezzel igyekeznek alátámasztani a beszéd igazságtalanságát. De nem volt ebben az amerikai reakcióban semmi váratlan – és ha valaki nagyon is tudta, hogy va­lami hasonlónak rövidesen be kell következnie, az maga Orbán Viktor volt.

Most, hogy legjobbjaink kelnek a kolbász és az abált szalonna védelmére s adnak csattanós válaszokat bizonyos egészségstatisztikai elemzésekre (a földművelésügyi minisztertől egyik kedvenc költőmig), s e válaszok a „nagyapáink ittak és szalonnát ettek szalonnával, mégis száz évig éltek” dacától a „valamiben meg kell halni” rezignációjáig ér, vessünk egy pillantást a megszégyenült támadóra, a WHO-ra is.