Édesapja nagy nehezen kigazdálkodja a pénzt egyetlen leánygyermeke taníttatásához, de hogy később egyetemre is járhasson, ösztöndíjat kell szereznie. Szorgalmának és kitartásának köszönhetően a lány elnyeri a támogatást, ám mielőtt elindulhatna a nagyvárosba, otthonukat is elérik a régiót rettegésben tartó szervezet, a Boko Haram terroristái, akik más gyerekekkel és nőkkel együtt Ya Tát is a Sambisa-erdő mélyére hurcolják, hogy „tisztességes” muszlim asszonyt faragjanak belőle.
A nigériai szerző a 2014-ben elrabolt chiboki diáklányok történetét dolgozza fel a Viviana Mazza olasz újságíróval közösen gyűjtött beszámolók alapján. A szöveg énelbeszélő főhőse rövid, naplótöredék-szerű fejezetekben mesél fogságáról és szabadulásáról, korábbi életéről, álmairól és rémálmairól. Megrázó szembesülni azzal, hogy bár a szélsőségesek valóban brutális módon bánnak a túszokkal, Ya Ta és társai az otthoni, többségében keresztény környezetükben sem voltak autonóm és megbecsült tagjai a közösségnek, elsődleges életcéljuk még mindig a házasság maradt.
Fontos vállalása a szövegnek, hogy egyetlen fiktív történetszálba sűrítve próbál felmutatni megannyi egyéni szenvedést és tragédiát, de ez sajnos a regényszerű működés ellen dolgozik. A szereplők absztrakt, kidolgozatlan alakok maradnak, így menekülést hozó vagy éppen végzetesnek bizonyuló döntéseik háttere is homályos marad.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
