De az elmúlt 15 évben hatalmasat változott a budapesti tömegközlekedés. Míg az 1960-as, 70-es években a villamosok száz százalékig Ganz gyártmányúak voltak, buszokból pedig kizárólag Ikarusok járták a fővárosi utakat, ez az arány a villamosoknál 35 százalékra csökkent, a buszoknál ennél is kisebb. Talán ezért is döntöttek úgy a BKV-nál, hogy a magyar buszközlekedés legstrapabíróbb járműveit, az Ikarus 260-asokat és csuklós változataikat, az Ikarus 280-asokat nem csendben vonják ki egyik napról a másikra a forgalomból, de egy ún. retró hétvége keretében el is búcsúznak tőlük. Már csak azért is, mert az UV-kkal szemben ezek a buszok valóban legendának számítanak. A BKV-nál 50 évig futottak, miközben egy új városi busz „szavatossági ideje” legfeljebb 10–15 év. Ráadásul ezekből a járművekből gyártották a legtöbbet a világon, több mint 200 ezer darabot, amely 20. századi viszonylatban is elképzelhetetlen mennyiség.
A hétvégéig működő, mindössze három Ikarus szombat–vasárnap néhány budai autóbuszvonalon teljesített szolgálatot. Már csak azért is megérdemelték a külön meneteket, mert nem csak papírforma szerinti selejtezésüket, de a magyar autóbuszgyártás halálát is évtizedekkel élték túl.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
