Visszhang: koncert

Bonobo

Visszhang

Éjjel fél egykor régi adósságomat törlesztettem, amikor úgy döntöttem, belenézek a brightoni Bonobo produkciójába.

A Magyarországra szinte hazajáró producer-DJ egy ideje már élő hangszerekkel prezentálja zenéjét, ami jónak is tűnhetett volna, ha maga a zene nem lenne az elszomorítóan pontos lenyomata a 2020-as évek igényeinek. Ugyanis legyen ez a zene bármennyire kellemes és alaposan megkomponált, teljesen érdektelen, gyakorlatilag semmi nem történik, ami egy kicsit is igényelné, hogy odafigyeljenek rá. Az unalom kultusza, amely kitermelte a kamerák előtt tisztasági csomagot bontogató influenszerek tartalmait, sztárrá tette Taylor Swiftet és megteremtette a kényszeres középen állást, úgy tűnik, a tánczenét is meghódította: sajnos ezen az éjjelen a legszebb vokálok, leggrandiózusabb építkezések és legjobb kiállások sem tudták elfeledtetni, hogy nem messze innen még a legprosztóbb holland gabber-hardcore-stb. buli is sokkal jobb ennél már azzal is, hogy mer valamilyen lenni. Szemben Bonobóval, akinek az esti produkcióját inkább iratok iktatásához meg rendszerezéséhez tudnám ajánlani, esetleg telefonos ügyfélszolgálatoknak várakozó zeneként. A legkiábrándítóbb az volt, hogy néha egészen közel jártunk ahhoz, hogy érdemes legyen megszakítani a beszélgetést hátul: ezek voltak azok a pillanatok, amikor általában kiderült, hogy valójában vége van a daloknak anélkül, hogy elérték volna a potenciális csúcspontjukat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.