Visszhang: könyv

Bronka Nowicka: Megetetni egy követ

Visszhang

Első prózakötet, erős írói indulás.

Megjelenésének évében, 2015-ben a könyv rögtön meg is kapta a rangos Nike irodalmi díjat, mára pedig angol, német, cseh, orosz és észt nyelven is megjelent. Ehhez még vegyük hozzá, hogy az 1974-ben született lengyel szerző más művészeti ágakban már ismert alkotónak számít hazájában: színházi és televíziós rendezéssel, forgatókönyvírással és vizuális művészettel is foglalkozik. Jelenetszerűség, a pillanatképek rögzítése jellemzi a kötet írásait is, amelyek közelebb állnak a prózavershez, mint a novellához. A rövid, gyermeki nézőpontból születő eszmefuttatások tele vannak váratlan gondolattársításokkal. A szövegeket az élő és élettelen dolgok közti határ elmosása, a testhez és a halálhoz fűződő viszony, és a világ megismerhetetlenségéből fakadó zsigeri szorongás hatja át. Míg a gondolattársítások a gyerekek világát idézik, a rövid, csattanószerű mondatok egyáltalán nem gyermekdedek, épp ellenkezőleg. A 44 írás mindegyike egy-egy tárgy (fésű, teáskanál, tükör vagy kő) megszólítása, megszólaltatása vagy átlényegítése. A fókusz az élettelen dologban rejlő történeten áll, ám a kép hátterében megjelennek az élő személyek, az anya, aki mindig takarít, az apa, aki maga is gyerek maradt, a dédi, aki már alig emlékszik valamire. Egy család és a lengyel vidéki élet mindennapjai. A szövegek sűrűk és letapadnak az olvasóban, napok múltán is ott motoszkál bennünk a mondatok mögötti nyugtalanság.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.