Visszhang: tévésorozat

Constellation

Visszhang

Minél komolyabban vesszük az űrutazás lehetséges elterjedését, annál jobban foglalkoztat minket, hogy mi lesz az itt maradókkal.

Az erről szóló filmek is, minimum a Csillagok között óta legalább annyira koncentrálnak a megszakadt kapcsolatokra, mint a jelenség szellemi-evolúciós oldalára. A Constellation igyekszik megversenyeztetni a két célkitűzést, de míg az életben talán győzedelmeskedhet a tudomány, a képernyőn esélye sincs az észnek az érzelmekkel szemben.

A nemzetközi űrállomáson egy új halmazállapot kutatásán dolgoznak, ám amikor a hajót eltalálja valami, a legénységének mihamarabb vissza kell jutnia az anyabolygóra. Bár a projekt vezetője – afféle földi kibicként – követeli, hogy a kísérleti eszközt is hozzák vissza, az egyedül maradt Jo csak­is a lányára tud gondolni. S e gondolatok egyre-másra alternatívnak tűnő univerzumokkal borzolják a kétségbeesett nő elméjét.

Az űrhajós filmekben mindig van valami szorongató, mert kérlelhetetlenül emlékeztetnek a halandóságra. Az elveszett asztronautáéra, akiről az égre nézve sejtjük, hogy ott van valahol, de már nincs vele kapcsolatunk, és még ennél is jobban az itt maradókéra, akiknek fentről nézve végképp világossá válik a kisszerűségük. A sorozatban ábrázolt furcsa, reverz keszonbetegség szinte eltörpül emellett, mégis felkavaró, amit a jól tartott titkok, egy esetleges doppelgänger szál és a sci-fik új generációs Sigourney Weaver-e (Noomi Rapace) is növel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.