Visszhang: film

Dűne – második rész

Visszhang

Oly sok várakozás után Denis Ville­neuve végre leért a hegyről, kezében Frank Herbert kőtábláival, adaptációjának második része pedig még az elsőnél is monumentálisabb.

Akinek megvolt a Csillagok háborúja, a Mátrix, a Biblia vagy bármilyen hasonló kasszasiker, az tudja, hogy miről szól a Dűne.

A rabszolgasorsba taszított nép a kilátástalanságtól szabadságot vizionál, és transzgenerációs tévképzeteit jövendölésnek gondolva vár valakire, aki kivezeti az elnyomásból. A rögös utat általában Bölcsességek könyvébe illő monológok, borítóképgyanús beállítások és más kultúrákból, vallásokból vett szimbólumok szegélyezik, hogy mindenki érezze, itt most valami önmagunknál nagyobbnak vagyunk a szemtanúi. Denis Villeneuve-nél ezt talán senki nem bizonyítja jobban. A világot, amelyet az első rész során megrajzolt, most aprólékosan kiszínezi, mondandóját lehengerlő látvánnyal, legtöbb figuráját spin-offot érő történettel árnyalja.

Paul és állapotos édesanyja a fremenek között talál menedéket, akik – egy morpheusi elvakultságot mutató vezető uszításának hatása alatt – a megváltót kezdik belelátni a fiúba. Ő azonban ragaszkodik halandóságához és az azzal járó szerelemhez, ezért egyszerű harcosként akar beilleszkedni a törzsbe. Eközben a gorbacsovi imázst csókkal is mélyítő Vladimir Harkonnen az unokaöccsével, a rémálomarcú fő gonosszal kiegészülve vadászik a hercegre. A nagy háború és a birodalom hierarchiájának újraszerveződése egyre elkerülhetetlenebb, a kérdés csupán annyi, hogy Paul hajlandó-e vállalni a megváltói szerepet, vagy szembe tud szegülni a sorsával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.