Visszhang: film

Dűne – második rész

Visszhang

Oly sok várakozás után Denis Ville­neuve végre leért a hegyről, kezében Frank Herbert kőtábláival, adaptációjának második része pedig még az elsőnél is monumentálisabb.

Akinek megvolt a Csillagok háborúja, a Mátrix, a Biblia vagy bármilyen hasonló kasszasiker, az tudja, hogy miről szól a Dűne.

A rabszolgasorsba taszított nép a kilátástalanságtól szabadságot vizionál, és transzgenerációs tévképzeteit jövendölésnek gondolva vár valakire, aki kivezeti az elnyomásból. A rögös utat általában Bölcsességek könyvébe illő monológok, borítóképgyanús beállítások és más kultúrákból, vallásokból vett szimbólumok szegélyezik, hogy mindenki érezze, itt most valami önmagunknál nagyobbnak vagyunk a szemtanúi. Denis Villeneuve-nél ezt talán senki nem bizonyítja jobban. A világot, amelyet az első rész során megrajzolt, most aprólékosan kiszínezi, mondandóját lehengerlő látvánnyal, legtöbb figuráját spin-offot érő történettel árnyalja.

Paul és állapotos édesanyja a fremenek között talál menedéket, akik – egy morpheusi elvakultságot mutató vezető uszításának hatása alatt – a megváltót kezdik belelátni a fiúba. Ő azonban ragaszkodik halandóságához és az azzal járó szerelemhez, ezért egyszerű harcosként akar beilleszkedni a törzsbe. Eközben a gorbacsovi imázst csókkal is mélyítő Vladimir Harkonnen az unokaöccsével, a rémálomarcú fő gonosszal kiegészülve vadászik a hercegre. A nagy háború és a birodalom hierarchiájának újraszerveződése egyre elkerülhetetlenebb, a kérdés csupán annyi, hogy Paul hajlandó-e vállalni a megváltói szerepet, vagy szembe tud szegülni a sorsával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.