Visszhang: film

Enola Holmes 2

Visszhang

Mit keres a Netflix két húzó sorozatának (Stranger Things; Vaják) főszereplője egy Sherlock-filmben, immár másodszor is?

Nyilván egy vagyont – bravó, Watson! Millie Bobby Brown, Henry Cavill, Sherlock Holmes és a negyedik, falakat áttörő kosztümös film, már hogyne érné meg visszatérni a bűnelkövetés helyszínére (ismét csak Harry Bradbeer rendezői útmutatását követve).

Enola Holmes nem kotnyeles kislány többé, hanem (majdnem) felnőtt nő, aki saját magánnyomozói vállalkozásba kezd. Természetesen bátyja árnyékából akkor sem tudna kilépni, ha nem egy ügyefogyott kislányt látnának benne a 19. századi angol férfiak. Egyetlen ügyét egy gyerektől kapja, aki eltűnt nővérét keresi. A lányról hamar kiderül, hogy táncosként dolgozott, így adott körülmények között az eset viszonylag könnyen felgöngyölíthető lenne, a szálak azonban jóval messzebb vezetnek.

Akármit is gondolunk az efféle könnyed szórakoztatásról, igazságtalan lenne azt állítani, hogy hiba volt elkészíteni az Enola Holmes 2-t, hiszen, amire vállalkozik, azt többnyire teljesíti is. A történet nem a legelejétől található ki, a Guy Ritchie-féle Sherlockból átültetett képi megoldások üdítőek, a cselekmény pedig épp elég kapkodó ahhoz, hogy ne legyen időnk elmélázni a hibákon. Bár a célközönség nem csak a továbbra is gyerekként működő Brown és a (spoiler!) végig felöltözve maradó Cavill kombója miatt zavaros, de ne feledjük, hogy nem gondolkodni vagyunk itt. Arra ott vannak helyettünk Holmesék.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.