Megmarad egy kissé kaotikus versgyűjteménynek, pedig maga a könyvtárgy is (Hrapka Tibor munkája) határozottan, néha egyenesen erőszakosan igyekszik bizonyítani vagy éppen helyettesíteni a szervezőerőt. Ennek jegyében a lapok szélén egy függőleges sávban is megjelennek a verscímek, aminek eredményeképp a könyvtest egyik oldala csukott állapotban sötét; e külső sötétséget a lapok természetes fehérsége ellenpontozza. Hasonló funkció tulajdonítható a ciklusokat elválasztó szürke lapoknak is, csak éppen ez a túlélezett cezúra a versek tartalmát tekintve a legtöbb esetben indokolatlan. A színek és a formák keresése, azok szerepe az első, Padovai ének című rövid szakaszban a leghangsúlyosabb. A Káosz című darabban például azt olvashatjuk: „Tünékeny vagy. Rebben a vers. / Hálót vetni arra, kinek idoma szellő, / a húsa májusi levegő, nem lehet.” Az ábrázolás médiumokon átívelő nehézségei a későbbi versekben is gyakran megjelenik, ami nem meglepő, hiszen a szerző képzőművész is, aki az ebből fakadó látásmódját a költészetben is bátran alkalmazza. Szövegei mintha egy vizuálisan is érzékelhető térben működnének, ahol a sötét felett győzedelmeskedő fény a szavak szintjén is alkalmat kínál a színek és a formák izgalmas játékára.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
