Visszhang: kiállítás

Képeslapok Ukrajnából

Visszhang

A kiállítás célja egyértelmű: a lehető leghatásosabban, „ilyen volt, ilyen lett” módon bemutatni azt a szörnyűséget, amelyet a magyar kormánypropaganda igyekszik elbagatellizálni.

 „Az ohtirkai vasút építése 1893-ban kezdődött el, az első tehervagon 1895-ben haladt el erre. A második világháború idején, 1943-ban az állomás épületét a náci megszállók lerombolták.” Ezen információkat a Klauzál téri játszótér-kutyafuttató kerítésén olvashatjuk, de a folytatásban az is kiderül, hogy „2022. március 8-án, a várost ért kétórás bombatámadás során az orosz repülőgépek lerombolták az ohtirkai vasútállomás épületét”. A Képeslapok Ukrajnából című köztéri fotókiállítás a budapesti Cseh Centrum kezdeményezésére jött létre. Az ukrajnai épületfotók messziről széttépett felvételeknek tűnnek, ám közelebbről látható, hogy a kompozíciók két képből állnak össze: fölül főleg kulturális létesítmények, egy könyvtár, egy templom, egy iskola, de van például egy repülőgép is. Ezek békeidős felvételek, míg a „szakadás” alatt a háború okozta pusztítás utáni romokat látjuk. Mellettük magyar és angol nyelvű ismertető az épületekről, illetve egy jel Ukrajna térképén, hogy merre találhatók a számunkra többnyire ismeretlen nevű városok. A kiállítás célja egyértelmű: a lehető leghatásosabban, „ilyen volt, ilyen lett” módon bemutatni azt a szörnyűséget, amelyet a magyar kormánypropaganda igyekszik elbagatellizálni. Nem véletlen, hogy a harminc szívbe markoló felvétel közül épp az ohtirkai vasútállomásét választottuk ki. Vasárnap délelőtt ugyanis ez a kép tűnt ki leginkább az összes közül. Annak köszönhetően, hogy egy vagy több „jól értesült” járókelő darabokra törte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.