Visszhang: kiállítás

Képeslapok Ukrajnából

Visszhang

A kiállítás célja egyértelmű: a lehető leghatásosabban, „ilyen volt, ilyen lett” módon bemutatni azt a szörnyűséget, amelyet a magyar kormánypropaganda igyekszik elbagatellizálni.

 „Az ohtirkai vasút építése 1893-ban kezdődött el, az első tehervagon 1895-ben haladt el erre. A második világháború idején, 1943-ban az állomás épületét a náci megszállók lerombolták.” Ezen információkat a Klauzál téri játszótér-kutyafuttató kerítésén olvashatjuk, de a folytatásban az is kiderül, hogy „2022. március 8-án, a várost ért kétórás bombatámadás során az orosz repülőgépek lerombolták az ohtirkai vasútállomás épületét”. A Képeslapok Ukrajnából című köztéri fotókiállítás a budapesti Cseh Centrum kezdeményezésére jött létre. Az ukrajnai épületfotók messziről széttépett felvételeknek tűnnek, ám közelebbről látható, hogy a kompozíciók két képből állnak össze: fölül főleg kulturális létesítmények, egy könyvtár, egy templom, egy iskola, de van például egy repülőgép is. Ezek békeidős felvételek, míg a „szakadás” alatt a háború okozta pusztítás utáni romokat látjuk. Mellettük magyar és angol nyelvű ismertető az épületekről, illetve egy jel Ukrajna térképén, hogy merre találhatók a számunkra többnyire ismeretlen nevű városok. A kiállítás célja egyértelmű: a lehető leghatásosabban, „ilyen volt, ilyen lett” módon bemutatni azt a szörnyűséget, amelyet a magyar kormánypropaganda igyekszik elbagatellizálni. Nem véletlen, hogy a harminc szívbe markoló felvétel közül épp az ohtirkai vasútállomásét választottuk ki. Vasárnap délelőtt ugyanis ez a kép tűnt ki leginkább az összes közül. Annak köszönhetően, hogy egy vagy több „jól értesült” járókelő darabokra törte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.