Visszhang: tévésorozat

Kedves Edward

Visszhang

A gyász olyan témája a filmeknek/sorozatoknak, amelyről nagyon nehéz kijelenteni, hogy Jolly Joker lenne, mégis az.

Miközben óriási szükség van az ilyen tartalmakra és a téma elterjedése is indokolt – ahogy vitaminból sem mindegy, milyet veszünk be –, az elkészült műveket sem érdemes anélkül fogyasztani, hogy megnéznénk, a számunkra szükséges összetevőkből mennyit tartalmaznak valójában és mennyi csak a vivőanyag.

Amikor egy utasszállító lezuhan, néhány száz utas meghal, de ezreknek megy tönkre az élete. Miközben a gyászt mindenki másképp dolgozza fel, a közös trauma összeköti és erősíti is az érintetteket, így a hátramaradottak csoportterápián próbálják feldolgozni a történteket. Néhányukat közelebbről is megismerjük, a legnagyobb hangsúly azonban a 12 éves Edwardra, a baleset egyetlen túlélőjére helyeződik. Hogyan lehet felépülni egy ekkora veszteségből, és milyen élet vár arra, akié egyszer már majdnem véget ért?

Amerikának (különösen) még mindig igen reaktív gombja a repülőbaleset, az Apple Studios nyilván tudja ezt, és Ann Napolitano Ezüst madarak című regényének adaptációjában biztonsági játékot játszik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.