Visszhang: film

Két jegy Görögországba

  • 2023. július 26.

Visszhang

Nyaralni (állítólag) jó!

Tudják ezt a francia filmesek, ez esetben a könnyed, ízléses vígjátékokra specializálódott Marc Fitoussi rendező is. Kell hát valami ürügy, hogy el lehessen utazni egy jó helyre, ahol az égnél csak a tenger kékebb, de a számlát fizesse mégis a jól eladható filmben reménykedő produkciós cég. Amely viszont spórolni akarna, úgyhogy kiköti: a sztori legyen kevés szereplős, ne kelljen drága helyeket kibérelni, se nagy akciókat bemutatni. Mindenki jól jár. A stáb is jól érzi magát (remélhetőleg), és lesz egy könnyen emészthető, nosztalgikus film a barátságról, a kegyetlenül múló időről, a be nem teljesített lehetőségekről, a meg nem élt életről.

A fiú befizeti negyvenes éveiben járó anyját egy görög álomutazásra, annak válása utáni többéves depresszióját orvosolandó. Útitársnak felkutatja a barátnőt, akivel egykor sülve-főve együtt voltak, mígnem egy kamaszos sértődés el nem választotta őket. Harminc évre. A két érett nő immár egymás tökéletes ellentéte – az egyik besavanyodott, életét sebei nyalogatásának szentelő mártír, a másik a sikertelenségét ügyetlenül, az ízlésesnél kicsit több vidámsággal palástoló csóringer –, és ez az alaphelyzet határozza meg a film minden komikus és drámai fordulatát. Van pozitív üzenet is. A negyven­pluszos kamasz lány felszínessége mögött tragédia sejlik fel, a mártír erkölcsi szigorúsága korlátoltságként lepleződik le, de a szeretet fényében minden konfliktus jelentéktelennek mutatkozik, és sosem késő mindent újrakezdeni. Mondom, hogy ez egy nyári film.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.