Visszhang: koncert

KISS

Visszhang

A hetvenes évek korszakalkotó, pontosabban a rockzenét teljességgel infantilizáló zenekara negyedszer jött Budapestre.

Ha komolyan vesszük a 2019 óta zajló turnéjuk címét (End of the Road), akkor utoljára. A zenekar ma is aktív alapítói, Paul Stanley gitáros és Gene Simmons basszusgitáros 70, illetve 73 évesek, így azt is gondolhatnánk, hogy a búcsúturné oka az lehet, hogy a túlzásba vitt ripacskodás ártalmas az egészségre. A budapesti koncert viszont épp az ellenkezőjét bizonyította. És nemcsak azért, mert a maszkok ugyanolyanok, mint 45 évvel ezelőtt, így a ráncokból semmit sem lehet látni. Persze Simmons takarékosan osztja be mozdulatait – leszámítva a védjegyévé vált nyelvnyújtogatást –, Stanley hangja pedig igencsak megkopott, ám a profi társaknak, Eric Singer dobosnak és Tommy Thayer szólógitárosnak köszönhetően – akik persze már vagy húsz éve tagjai a KISS-nek – nem tűnik öregesnek a produkció zenei része sem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.