Visszhang: film

Kokainmedve

Visszhang

Az talán nem rendhagyó, hogy egy csapzott, tébolyodott ábrázatú alkotó berongyol egy stúdió ajtaján...

...az asztalra vágja a frissen elkészült hibbant forgatókönyvét, de a Universal illetékes munkatársai milyen szeren lehettek épp rajta, amikor ezt látva, dollárjelet formázó pupillával egymásra néztek, és azt mondták: egy medve? Bekokainozva? Megvesszük!

Láthatóan mi, emberek kezdünk nagyon kiábrándulni a saját fajtánkból, vérre menő vitákat folytatunk a vegánságért, házi kedvenceket vállalunk gyerek helyett, és bizony a filmek is egyre gyakrabban helyeznek állatokat fókuszba, ironikus módon sokszor épp az empátia generálására. Nemrég érkezett az IÁ, A sziget szellemei, most pedig itt a kokainmedve, aki a Just Can’t Get Enough című Depeche Mode-dalra öli halomra az embereket (ez talán ugyanaz a mackó, aki a legenda szerint egy űzött éjszaka után megszólalt Dave Gahannek, józanságra sarkallván őt).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.