Visszhang: film

Kokainmedve

Visszhang

Az talán nem rendhagyó, hogy egy csapzott, tébolyodott ábrázatú alkotó berongyol egy stúdió ajtaján...

...az asztalra vágja a frissen elkészült hibbant forgatókönyvét, de a Universal illetékes munkatársai milyen szeren lehettek épp rajta, amikor ezt látva, dollárjelet formázó pupillával egymásra néztek, és azt mondták: egy medve? Bekokainozva? Megvesszük!

Láthatóan mi, emberek kezdünk nagyon kiábrándulni a saját fajtánkból, vérre menő vitákat folytatunk a vegánságért, házi kedvenceket vállalunk gyerek helyett, és bizony a filmek is egyre gyakrabban helyeznek állatokat fókuszba, ironikus módon sokszor épp az empátia generálására. Nemrég érkezett az IÁ, A sziget szellemei, most pedig itt a kokainmedve, aki a Just Can’t Get Enough című Depeche Mode-dalra öli halomra az embereket (ez talán ugyanaz a mackó, aki a legenda szerint egy űzött éjszaka után megszólalt Dave Gahannek, józanságra sarkallván őt).

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)