Visszhang: könyv

Pál Sándor Attila: Daloskönyv

Visszhang

„A szemlélők kozmikus lények” – olvassuk az Ars poetica első sorában, majd azt is megtudjuk, hogy a soha be nem avatkozás „szent fogadalmát” megszegő lírai én szabad megfigyelőként érkezett világunkba.

A versek aprólékos részletességgel számolnak be arról, hogy mit is lát, összegzik és vizsgálják a darabjaira bontott, majd az átszínezett mozaikokból újrakonstruált valóságot. A beszélő egy pillanatig sem próbálja a rezignált kívülálló látszatát kelteni, sőt, időről időre önmagát is a reflexió tárgyává teszi: „figyelted az embereket, / elmentetted a képeket a felhőbe a fejedben, / aztán megpróbáltad leírni őket, / ezzel telt az életed”.

A szövegek az irodalom és a költészet működésére, az alkotás, de még inkább a termelés közegére is rátekintenek, igen kritikusan. Például a Traumafeldolgozó Gyár dolgozóira, akik „terhük letették, immár sikeresek is, / ott a borítón a nevük, a kettő közé / préselve ők maguk”. E szólamok kiábrándultságát azonban ellensúlyozza a távolságtartás, szemlélődés és a részvétel szférái közötti kitartó ingázás, ami a saját „egészségtelen zsenitudatával” és az imposztorszindrómával is szembesíti a lírai ént. A beszélő pozíciójának változásai ügyesen megsegítik a szemlélt és szemléltetett, elsőre távolinak tűnő világok egymásra olvasását, ami kiemelt tétje e kötetnek. A népdalparafrázisok és a rapszöveg-imitációk ugyanis kizárólag egymás tükrében válnak értelmezhetővé, akárcsak a rajzfilmek, képregények és a világpolitika egymásnak feszülő konfliktusai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.