Visszhang: könyv

Pál Sándor Attila: Daloskönyv

Visszhang

„A szemlélők kozmikus lények” – olvassuk az Ars poetica első sorában, majd azt is megtudjuk, hogy a soha be nem avatkozás „szent fogadalmát” megszegő lírai én szabad megfigyelőként érkezett világunkba.

A versek aprólékos részletességgel számolnak be arról, hogy mit is lát, összegzik és vizsgálják a darabjaira bontott, majd az átszínezett mozaikokból újrakonstruált valóságot. A beszélő egy pillanatig sem próbálja a rezignált kívülálló látszatát kelteni, sőt, időről időre önmagát is a reflexió tárgyává teszi: „figyelted az embereket, / elmentetted a képeket a felhőbe a fejedben, / aztán megpróbáltad leírni őket, / ezzel telt az életed”.

A szövegek az irodalom és a költészet működésére, az alkotás, de még inkább a termelés közegére is rátekintenek, igen kritikusan. Például a Traumafeldolgozó Gyár dolgozóira, akik „terhük letették, immár sikeresek is, / ott a borítón a nevük, a kettő közé / préselve ők maguk”. E szólamok kiábrándultságát azonban ellensúlyozza a távolságtartás, szemlélődés és a részvétel szférái közötti kitartó ingázás, ami a saját „egészségtelen zsenitudatával” és az imposztorszindrómával is szembesíti a lírai ént. A beszélő pozíciójának változásai ügyesen megsegítik a szemlélt és szemléltetett, elsőre távolinak tűnő világok egymásra olvasását, ami kiemelt tétje e kötetnek. A népdalparafrázisok és a rapszöveg-imitációk ugyanis kizárólag egymás tükrében válnak értelmezhetővé, akárcsak a rajzfilmek, képregények és a világpolitika egymásnak feszülő konfliktusai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

Közel tíz éve húzódik a balatoni körvasút nagy terve

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, de azóta tizenöt balatoni állomásra még tovább is tart az út, mint korábban.