Visszhang: könyv

Pál Sándor Attila: Daloskönyv

Visszhang

„A szemlélők kozmikus lények” – olvassuk az Ars poetica első sorában, majd azt is megtudjuk, hogy a soha be nem avatkozás „szent fogadalmát” megszegő lírai én szabad megfigyelőként érkezett világunkba.

A versek aprólékos részletességgel számolnak be arról, hogy mit is lát, összegzik és vizsgálják a darabjaira bontott, majd az átszínezett mozaikokból újrakonstruált valóságot. A beszélő egy pillanatig sem próbálja a rezignált kívülálló látszatát kelteni, sőt, időről időre önmagát is a reflexió tárgyává teszi: „figyelted az embereket, / elmentetted a képeket a felhőbe a fejedben, / aztán megpróbáltad leírni őket, / ezzel telt az életed”.

A szövegek az irodalom és a költészet működésére, az alkotás, de még inkább a termelés közegére is rátekintenek, igen kritikusan. Például a Traumafeldolgozó Gyár dolgozóira, akik „terhük letették, immár sikeresek is, / ott a borítón a nevük, a kettő közé / préselve ők maguk”. E szólamok kiábrándultságát azonban ellensúlyozza a távolságtartás, szemlélődés és a részvétel szférái közötti kitartó ingázás, ami a saját „egészségtelen zsenitudatával” és az imposztorszindrómával is szembesíti a lírai ént. A beszélő pozíciójának változásai ügyesen megsegítik a szemlélt és szemléltetett, elsőre távolinak tűnő világok egymásra olvasását, ami kiemelt tétje e kötetnek. A népdalparafrázisok és a rapszöveg-imitációk ugyanis kizárólag egymás tükrében válnak értelmezhetővé, akárcsak a rajzfilmek, képregények és a világpolitika egymásnak feszülő konfliktusai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.