Visszhang: lemez

Panda Bear: Sinister Grift

Visszhang

Két éve járt először Panda Bear (Noah Benjamin Lennox) Budapesten, akkor Sonic Boommal közös nagylemezüket mutatták be a Magyar Zene Házában.

A kifejezetten jó visszhangot kapó Reset című album erősen az ötvenes–hatvanas évek zenéjéből táplálkozott, készítése közben korabeli hangmintákat is felhasználtak az alkotók. A jó ideje Portugáliában élő Panda Bear azóta sem unatkozott, kiadott egy anyagot legismertebb formációjával, a kísérleti popzenét csúcsra járató Animal Collective-vel, és közben nekiállt a nyolcadik szólólemezének is. A kiindulópont ezúttal is a nosztalgia újraértelmezése volt.

Az Animal Collective-os társakkal kalákában készült Sinister Grift valahol a Reset folytatásának is tekinthető: az első néhány dalt le­uralják a Beach Boys-os vokálharmóniák, az enyhén reggae-s hangulatok, és az első blikkre hagyományosnak tűnő, de valójában jóval rafináltabb, széteffektelt hangszerelések. Aztán az album a közepe után olyasfajta váratlan fordulatot vesz, mint az 1998-as Pleasantville című film második fele. A kellemesnek tűnő, önfeledt időutazás egyre sötétebb tónusú lesz, a Sinister Grift utolsó számaiban a tempó és a lüktetés szinte teljesen eltűnik, és aztán csak a záró, Cindy Lee-vel közösen jegyzett Defense-ben tér vissza. Az egymástól erősen elkülönülő A és B oldal viszont szerencsére nem dolgozik egymás ellen, így a Sinister Grift magabiztosan kalauzolja végig a hallgatót Panda Bear tengerparti homokkal, szirupos dallamokkal és kozmikus melankóliával teli világán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.