Van, aki egészen odáig jutott, hogy Obi-Wannak vagy Skywalkernek öltözött a farsangon, és van Zack Snyder, aki addig nyomasztotta Hollywood-szerte a stúdiókat toxikus fanbázisával és trollfarmjával a háta mögött, mígnem kapott pár száz milliót, hogy saját Star Wars-filmjével parádézhasson. Elvégre ő volt az, akinek fanjai addig nyomasztották a fejeseket, míg azok bele nem mentek, hogy a pandémia idején kiadhassa saját rendezői változatát a hatalmasat bukó Az Igazság Ligájából.
A fáma szerint Snyder még tinikorában kezdett dolgozni a forgatókönyvön (ez látszik is), aztán amikor a Disney felvásárolta a Lucasfilmet, megpróbálta eladni nekik egyfajta Csillagok háborúja-folytatásnak; majd a Warner Bros. ajtaján kopogtatott az ötlettel, amelyből videójátékot és filmet is készített volna – végül a projekt a Netflixnél talált gazdára.
A Rebel Moon valóban olyan, mint egy csillagászati összegből készült rajongói film. Szinte jelenetről jelenetre lekövethető, hogy a Star Wars épp melyik részét koppintotta le, miközben a narratíva szolgaian követi A hét szamuráj történetét: a nácikat idéző elnyomók megszállnak egy bukolikus bolygót, az ott rejtőzködő népmesei hős azonban felkelést szít, és nekiáll összegyűjteni a galaxis legnagyobb, ugyancsak elnyomott harcosait. Mindez tagadhatatlanul jól néz ki, és meglepően gyakran szórakoztató, de semmi sem nyomja el a nézőben már az első percekben felvetülő költői kérdést: erre meg mi szükség volt?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
