Visszhang: koncert

Leukémia

  • Tóth Béla István
  • 2025. január 8.

Visszhang

A punkzenéből sarjadt hardcore zenei kifejezésmódjában erőteljesebb és szikárabb riffeket hozott.

De a ’86-os keltezésű Leukémia zenekar – valamikor a múlt század végén – még ezen is csavart egy nagyot, s elvont szövegvilággal párosuló, tört ritmusú zenéje révén a hazai „hardkór” színtér unikális képviselője lett.

Legutóbbi szereplésük óta vagy húsz év telt el, most azonban újra koncertet adtak. Az undergroundban máig őrzött előkelő státuszukat jelzi, hogy a jegyek már elővételben elkeltek. A Leukémia a zenekar korábbi legstabilabb felállásában – Lakics Gábor Guppi (dob), Oltyán László (gitár, ének), Jancsics Dávid (basszus) – lépett a színpadra. Előttük két viszonylag friss formációnak kellett volna bemelegítenie a közönséget, de sajnos sem az Idő, sem a Retorsion nevű zenekar nem volt erre igazán képes.

Nem így a Leukémia. Már a Vágd szét! című számuktól megőrült mindenki, és ettől az őrülettől a folytatásban sem lehetett szabadulni. A demókról és a két nagylemezről (Közel a fejhajlító-géphez, Üzenetek a törésvonalról) ismert számok folyamatosan fokozták a feszültséget: Jancsics Dávid karakteres basszushangzása mellett Lakics Guppi olyan vehemenciával ütötte a dobot, hogy néhány szám után lábgépet kellett cserélni, míg Oltyán László gitártémáin és hangján túl utánozhatatlan grimaszai­val is kitűnt a kiváló hangosítású koncerten, amelyet egyszeri, talán utolsó visszatérésnek szántak, bár reméljük, nem így lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.