Visszhang: koncert

Leukémia

  • Tóth Béla István
  • 2025. január 8.

Visszhang

A punkzenéből sarjadt hardcore zenei kifejezésmódjában erőteljesebb és szikárabb riffeket hozott.

De a ’86-os keltezésű Leukémia zenekar – valamikor a múlt század végén – még ezen is csavart egy nagyot, s elvont szövegvilággal párosuló, tört ritmusú zenéje révén a hazai „hardkór” színtér unikális képviselője lett.

Legutóbbi szereplésük óta vagy húsz év telt el, most azonban újra koncertet adtak. Az undergroundban máig őrzött előkelő státuszukat jelzi, hogy a jegyek már elővételben elkeltek. A Leukémia a zenekar korábbi legstabilabb felállásában – Lakics Gábor Guppi (dob), Oltyán László (gitár, ének), Jancsics Dávid (basszus) – lépett a színpadra. Előttük két viszonylag friss formációnak kellett volna bemelegítenie a közönséget, de sajnos sem az Idő, sem a Retorsion nevű zenekar nem volt erre igazán képes.

Nem így a Leukémia. Már a Vágd szét! című számuktól megőrült mindenki, és ettől az őrülettől a folytatásban sem lehetett szabadulni. A demókról és a két nagylemezről (Közel a fejhajlító-géphez, Üzenetek a törésvonalról) ismert számok folyamatosan fokozták a feszültséget: Jancsics Dávid karakteres basszushangzása mellett Lakics Guppi olyan vehemenciával ütötte a dobot, hogy néhány szám után lábgépet kellett cserélni, míg Oltyán László gitártémáin és hangján túl utánozhatatlan grimaszai­val is kitűnt a kiváló hangosítású koncerten, amelyet egyszeri, talán utolsó visszatérésnek szántak, bár reméljük, nem így lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.