Visszhang: koncert

Leukémia

  • Tóth Béla István
  • 2025. január 8.

Visszhang

A punkzenéből sarjadt hardcore zenei kifejezésmódjában erőteljesebb és szikárabb riffeket hozott.

De a ’86-os keltezésű Leukémia zenekar – valamikor a múlt század végén – még ezen is csavart egy nagyot, s elvont szövegvilággal párosuló, tört ritmusú zenéje révén a hazai „hardkór” színtér unikális képviselője lett.

Legutóbbi szereplésük óta vagy húsz év telt el, most azonban újra koncertet adtak. Az undergroundban máig őrzött előkelő státuszukat jelzi, hogy a jegyek már elővételben elkeltek. A Leukémia a zenekar korábbi legstabilabb felállásában – Lakics Gábor Guppi (dob), Oltyán László (gitár, ének), Jancsics Dávid (basszus) – lépett a színpadra. Előttük két viszonylag friss formációnak kellett volna bemelegítenie a közönséget, de sajnos sem az Idő, sem a Retorsion nevű zenekar nem volt erre igazán képes.

Nem így a Leukémia. Már a Vágd szét! című számuktól megőrült mindenki, és ettől az őrülettől a folytatásban sem lehetett szabadulni. A demókról és a két nagylemezről (Közel a fejhajlító-géphez, Üzenetek a törésvonalról) ismert számok folyamatosan fokozták a feszültséget: Jancsics Dávid karakteres basszushangzása mellett Lakics Guppi olyan vehemenciával ütötte a dobot, hogy néhány szám után lábgépet kellett cserélni, míg Oltyán László gitártémáin és hangján túl utánozhatatlan grimaszai­val is kitűnt a kiváló hangosítású koncerten, amelyet egyszeri, talán utolsó visszatérésnek szántak, bár reméljük, nem így lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.