Visszhang: film

Seneca: A földrengések kialakulása

  • SzSz
  • 2024. június 5.

Visszhang

A német rendezők hollywoodi karrierjéről vaskos szakkönyvet lehetne írni, ahogy ezt angol nyelven többször meg is tették.

 Robert Schwentke fejezete viszont meglehetősen vékony lenne benne, hisz’ alig köti valami Európához. Los Angelesben járt filmiskolába, két alig ismert német mozi után pedig szinte rögtön Hollywoodba katapultált, ahol lassan két évtizede gyártja a tipikus, B vonalas stúdiófilmeket a Légcsavartól kezdve A beavatott-sorozatig. 2017-es Der Hauptmann című háborús mozija után most a Senecával tért vissza az öreg kontinensre. Erről már első látásra lerí, hogy nemcsak szerelemprojekt, de az a fajta film, mely azt lenne hivatott bemutatni, hogy alkotójából az amerikai blődlik ellenére sem veszett ám ki a művészi hajlam és az európai vér.

A Seneca az ókori filozófus életé­nek utolsó felvonását mutatja be: Nero tanítójaként és tanácsadójaként dolgozik, aki azonban hamarosan száműzi és ráparancsol, hogy kövessen el öngyilkosságot. A véreskezű császár Tom Xander alakításában elkényeztetett, de még nem teljesen őrült fiatalként jelenik meg, míg John Malkovich bölcselkedője úgy botladozik végig a filmen, mintha maga sem tudná, mi dolga ott. Könnyű együtt­érezni vele: az eklektikus moziban Schwentke ezer ötletet dobál a vászonra: Nerónak tetkója, napszemüvege és gitárja van, Seneca gondolatai pedig hol monológok, hol színdarabjának adaptációja képében jelennek meg. Mindez azonban sehogy sem akar egyetlen, koherens egésszé összeállni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.