Ebben a projektben egészen más arcát mutatja: punkos kiabálás helyett minimalista hangszerelésű, életunt és kiábrándult balladákat énekel erős népzenei áthallással. Társa ebben a producerként is ismert Dorozsmai Gergő (Gustave Tiger, Mayberian Sanskülotts), aki ezúttal zongoristaként hallható, és kifejezetten élvezetes a játéka. Gitár csupán egyetlen számban van (Szökés a nyugdíjasházból), de ezt a laza jazzes téma és a szürreális szöveg egyből a lemez egyik csúcspontjává teszi. Hasonlóan erős a nyitódal is (Feri és a lányok), amelyben Kollár-Klemencz László vendégszerepel – nála tökéletesebb duettpartnert el sem tudnék képzelni ehhez a stílushoz, akár egy egész albumot is meghallgatnék tőlük. A címadó dalban óvatos közéleti áthallásokat is felfedezhetünk, ahogy a hatványozottan nihilista 20:07 is a közelmúlt eseményeire reflektál („Ma sem érek 8-ra haza”). A pontot az i-re az utolsó szám (Az élet kurva jó) teszi fel, ami hiába tűnik vidámnak és pozitívnak, valójában pont a cím ellentétéről szól. Anna hangja kellemes csalódás, vékony határvonalon egyensúlyoz a népies és az underground között, de egyáltalán nem maníros. Ez a formáció az idei egyik legüdítőbb felfedezés számomra, hangulatában talán Ujj Zsuzsi és Darvas Kristóf duójához hasonlít leginkább, mégis másképpen fogott meg. Alapvetően a zenekaros felállások híve vagyok, ebben az esetben viszont egyáltalán nem hiányzik a többi hangszer, pont jól szól így, ahogy van.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
