Visszhang: lemez

Szumper Ádám: The Journey

Visszhang

Első szólóalbumát készítette el az 1993-as születésű dobos, akit egyebek mellett a Besh o droM-ból, vagy a Vibe-ból lehet ismerni.

A címből is kikövetkeztethető, hogy a 11 dalt tartalmazó lemezt erős fúziós hatások jellemzik: a jazztől a funkon át a keményebb rockig igazi stíluskavalkádot kapnak a hallgatók. Bár az instrumentális darabok a fenti műfajokban szokásos módon hosszú, elszállós szólókra épülnek, itt meghúztak egy határt, mintha direkt koncepció lett volna, hogy egyik szám se lépje túl a rádióbarát 3-4 perces terjedelmet. Kivételt csak a bő ötpercesre nyújtott Dancing Avocados jelent, amelyen az ütőhangszerek mellett Usztics Péter gitárjátéka dominál, illetve a szintén közel ilyen hosszú Garden, amelyben Szumper mellett Mohai Tamás és Tomor Barnabás játszik. De van olyan dal is (stílszerűen Alone a címe), amely egyetlen dobszólóból áll, az intró (Hello) űrbéli szintihangokkal alapozza meg az utazást, a záró Deep Steps pedig metálos zúzással teszi fel a pontot az i-re.

A vendégzenészek listája a már említetteken túl is hosszú, szinte minden dalt más felállásban rögzítettek. Énekesként két számban (Philip the Corn, Reaching) is közreműködik Ipolyi-Gáts Hunor, a Real Eyez-ban Partos Bence gitározás mellett rappel is. Még néhány név a teljesség igénye nélkül: Bartók Máté, Heilig Tamás, Herr Attila, Mogyoró Kornél, Nagy Ádám, Papesch Péter, Prepelicza Zoltán. A The Journey kifejezetten szórakoztató hallgatnivaló, remekül kidomborítja a szerző sokoldalúságát, ami egy szólólemez esetében a legszerencsésebb célkitűzés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.