A címből is kikövetkeztethető, hogy a 11 dalt tartalmazó lemezt erős fúziós hatások jellemzik: a jazztől a funkon át a keményebb rockig igazi stíluskavalkádot kapnak a hallgatók. Bár az instrumentális darabok a fenti műfajokban szokásos módon hosszú, elszállós szólókra épülnek, itt meghúztak egy határt, mintha direkt koncepció lett volna, hogy egyik szám se lépje túl a rádióbarát 3-4 perces terjedelmet. Kivételt csak a bő ötpercesre nyújtott Dancing Avocados jelent, amelyen az ütőhangszerek mellett Usztics Péter gitárjátéka dominál, illetve a szintén közel ilyen hosszú Garden, amelyben Szumper mellett Mohai Tamás és Tomor Barnabás játszik. De van olyan dal is (stílszerűen Alone a címe), amely egyetlen dobszólóból áll, az intró (Hello) űrbéli szintihangokkal alapozza meg az utazást, a záró Deep Steps pedig metálos zúzással teszi fel a pontot az i-re.
A vendégzenészek listája a már említetteken túl is hosszú, szinte minden dalt más felállásban rögzítettek. Énekesként két számban (Philip the Corn, Reaching) is közreműködik Ipolyi-Gáts Hunor, a Real Eyez-ban Partos Bence gitározás mellett rappel is. Még néhány név a teljesség igénye nélkül: Bartók Máté, Heilig Tamás, Herr Attila, Mogyoró Kornél, Nagy Ádám, Papesch Péter, Prepelicza Zoltán. A The Journey kifejezetten szórakoztató hallgatnivaló, remekül kidomborítja a szerző sokoldalúságát, ami egy szólólemez esetében a legszerencsésebb célkitűzés.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
