lemez

The Black Keys: Ohio Players

Visszhang

A Dan Auerbach és Patrick Carney alkotta duó a 2010-es évek második felében tartott egy nagyobb pihenőt.

2019-ben viszont gyorsított üzemmódba kapcsolt: azóta már a negyedik lemezüket adják ki, és még egy karrierösszegző dokumentumfilm is készült róluk. Az Ohio Players című új albumot arról a funkzenekarról nevezték el, amely a hetvenes években aratta a legnagyobb sikereit. A produceri szerepkör ezúttal a japán származású amerikai Dan The Automatornek jutott, aki dolgozott már a Gorillazzal és a Kasabiannel is. Három dalban közreműködik (társszerzőként is) Noel Gallagher, a fő kollaborátor azonban Beck – szinte az egész Ohio Players olyan hatást kelt, mintha az a Beck-lemez lenne, amelyet tőle majd’ tíz éve hiábavalóan várunk.

Ami a dalokat illeti, a This Is Nowhere annak ellenére élvezetes, hogy a „nowhere” szó 35-ször hangzik el benne, a Don’t Let Me Go jóval glamúrosabb, mint bármi, amit a Black Keys eddig csinált, a Beautiful People (Stay High) pedig az együttes eddigi legnagyobb slágere a Lonely Boy óta. Még csak a harmadik számnál tartunk, és a színvonal ezután sem ül le. Az On the Game-ben ringós üzemmódban dobol Carney (nem csoda, hiszen ez az egyik Gallegher-dal), az Only Love Mattersben a grúvok viszik a prímet, a You’ll Play színtiszta Motown-hangzás, a Read ’em and Weep meg simán lehetne egy Tarantino-film betétdala. Az egyetlen negatívum Juicy J rapbetétje a Paper Crownban, de attól ez még simán az év egyik legjobb albuma. Meglehetősen kevés példa van arra, hogy valaki a tizenkettedik lemezével érje el kreativitása csúcsát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.