Zsiráfvárosban minden nagyon zsiráfi, illetve zsiráfosan emberi, végtére is a zsiráfok ugyanúgy, mint mi, rendezett térben, társadalmi normák között élnek. Ők is puha ágyakban ébrednek reggelente a magas házukban, hogy azután a sült leveles müzlijüket majszolgatva újságot olvassanak. Biciklivel vagy nekünk speciális, nekik átlagos – a fejek számára kivágott tetejű – busszal mennek munkába, iskolába, ide-oda. Időnként a zsiráfok is összevesznek vagy egymásba szeretnek, étterembe járnak, ahol a cserepes fa asztaloknál rágcsálnak csemegelombot. Van köztük pék, orvos, illusztrátor, kukás és óvodás, és ők mind teljesen hétköznapi módon, zsiráfosan végzik a munkájukat, élik mindennapjaikat. Mindeközben elég cukik is. Munka után pihennek, kertészkednek, gondosan metszik a fákat, főznek, játszanak, majd jöhet a mosakodás, és végül az esti mese, például a Ha az emberek című. És alig van különbség! Talán csak a szívószáluk, a szaxofonjuk más, na meg barátságosabban bokszolnak, és nincs gondjuk darukra az építkezéseken. Turi Lilla képeskönyve – amelyet maga illusztrált – magaslati szemlélődést kínál a maga furcsa perspektívájából, kitűnő humorral. A mese kevés szövegű, inkább silent book jellegű, igazi forgatni való album ez. A remek illusztrációkat, azok részleteit, nagyon színes világát, kidolgozását olyan jó nézegetni, hogy akár a szobánk falán is el tudnánk képzelni mindegyiket.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
