Visszhang: színház

Pénelopeia

Visszhang

A Maladype Színház előadásának alapját képező Margaret Atwood-regény Odüsszeusz történetét a felesége, Pénelopé szemszögéből meséli el.

A színpadon is végig csak a három erős nőalakot látjuk, Pénelopét (Varga Gabriella), Helenét (Orbán Nelli) és a szolgálólányokat (Bajkó Edina). Ravasz a látvány: a három, csupa ezüstbe és aranyba öltözött, ragyogó szépség (jelmez: Németh Anikó) ül a közönség felé néző trónusán. A hadészban vagyunk, ott emlékeznek vissza szenvedéseikre. Aztán előbb a székek, majd a padló is forogni kezd, fiókok nyílnak, titkok bukkannak elő. Vissza az életbe, az emlékekbe, a szavak másik oldalára kerülünk.

Balázs Zoltán rendezése feszegeti a műfaji kereteket. A monológokat előbb énekbeszéd, majd dalok színesítik, hárfa és basszusgitár vagy playback kísérettel (zeneszerző/zenei vezető: Kovács Adrián). Mi a hűség? Mi a szenvedély és mi a bűntudat? Mit ér a szépség, és hogyan írjuk át a saját múltunkat akár öntudatlanul is? Az eredeti szöveget érzékenyen egészítik ki mai betétek és kiszólások („Te, Pénelopé, úgy nézel ki, mintha egy házi áldásról léptél volna le!”), a humor éppúgy része ennek a rendhagyó produkciónak, mint az emelkedettség. Az előadás csupa metafora és érzékletes kép. „Annyit sírtam, hogy szinte folyóvá váltam” – mondja Pénelopé. A darab érzékenyen, a mindent elnyelő tenger képét megidézve nyúl az Odüsszeusz és Télemakhosz legyilkolta tizenkét szobalány történetéhez is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.