Visszhang: színház

Pénelopeia

Visszhang

A Maladype Színház előadásának alapját képező Margaret Atwood-regény Odüsszeusz történetét a felesége, Pénelopé szemszögéből meséli el.

A színpadon is végig csak a három erős nőalakot látjuk, Pénelopét (Varga Gabriella), Helenét (Orbán Nelli) és a szolgálólányokat (Bajkó Edina). Ravasz a látvány: a három, csupa ezüstbe és aranyba öltözött, ragyogó szépség (jelmez: Németh Anikó) ül a közönség felé néző trónusán. A hadészban vagyunk, ott emlékeznek vissza szenvedéseikre. Aztán előbb a székek, majd a padló is forogni kezd, fiókok nyílnak, titkok bukkannak elő. Vissza az életbe, az emlékekbe, a szavak másik oldalára kerülünk.

Balázs Zoltán rendezése feszegeti a műfaji kereteket. A monológokat előbb énekbeszéd, majd dalok színesítik, hárfa és basszusgitár vagy playback kísérettel (zeneszerző/zenei vezető: Kovács Adrián). Mi a hűség? Mi a szenvedély és mi a bűntudat? Mit ér a szépség, és hogyan írjuk át a saját múltunkat akár öntudatlanul is? Az eredeti szöveget érzékenyen egészítik ki mai betétek és kiszólások („Te, Pénelopé, úgy nézel ki, mintha egy házi áldásról léptél volna le!”), a humor éppúgy része ennek a rendhagyó produkciónak, mint az emelkedettség. Az előadás csupa metafora és érzékletes kép. „Annyit sírtam, hogy szinte folyóvá váltam” – mondja Pénelopé. A darab érzékenyen, a mindent elnyelő tenger képét megidézve nyúl az Odüsszeusz és Télemakhosz legyilkolta tizenkét szobalány történetéhez is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.