A határsértés apoteózisa (Iva Bittová és a Nederlands Blazers Ensemble koncertje elé)

  • m. l. t.
  • 2002. szeptember 19.

Zene

Vessenek meg, ritkán bírok izgalomba esni a kortárszenéktől. Kóstolgatom-kóstolgatom, aztán belátom szépen, hogy nem hozzám szólnak, hiszen a kortárszenét a kortárszeneszerzőknek írják a kortárszeneszerzők, tessenek csak megnézni pár ilyen lemezt, dedikálásilag. És én ebben nem is találok semmi kivetnivalót: ha az ajánlás gesztusa viszonzásra talál, egyszer még egészen szép kis köröcske alakulhat ki a kortárszene hallgatóiból... Vannak persze kivételek is, hadd erősödjék a szabály, de azok a kortárszenészek általában nem kortárszenét játszanak, hanem rockot vagy tangót vagy afrikai népzenét, mint például a Kronos Quartet.
Vessenek meg, ritkán bírok izgalomba esni a kortárszenéktől. Kóstolgatom-kóstolgatom, aztán belátom szépen, hogy nem hozzám szólnak, hiszen a kortárszenét a kortárszeneszerzőknek írják a kortárszeneszerzők, tessenek csak megnézni pár ilyen lemezt, dedikálásilag. És én ebben nem is találok semmi kivetnivalót: ha az ajánlás gesztusa viszonzásra talál, egyszer még egészen szép kis köröcske alakulhat ki a kortárszene hallgatóiból... Vannak persze kivételek is, hadd erősödjék a szabály, de azok a kortárszenészek általában nem kortárszenét játszanak, hanem rockot vagy tangót vagy afrikai népzenét, mint például a Kronos Quartet.

A Nederlands Blazers Ensemble nevű társaságot kevésbé ismerem, de hajlamos vagyok bizalmat szavazni neki, ha már - a királyi szimfonikusokból, a holland rádiózenekarból s a rotterdami filharmonikusokból verbuválódott - tagjait ugyancsak a kalandozás vágya fűti, minek következtében gyerekekkel, dzsesszmuzsikusokkal és népzenészekkel adódnak közös dolgaik. Ráadásul maguk adják ki koncertlemezeiket is, amiként a letűnt independent kultúrákban volt szokás.

De ez semmi. Úgy két éve - az éppen Janácekben utazó - Iva Bittovával álltak össze, s jelentették meg műsorukat, Dance of The Vampires címmel. Bittová ugye kitűnően énekel és hegedül, de aligha csak ezért állt mögé az NBE - az rázhatta inkább meg, hogy: angyal. Elég egy hang, egy szárnycsapás, és nincs az a koncertterem, nincs az a repertoár, amely ne nyílna meg és ne kívánkozna Iva bőrébe. Olyankor pedig átíródnak a szabályok, és ami addig történt, az új értelmet nyer - jóllehet nem látni, nem hallani mást, mint hogy egy bizarr ruhákba bújt kislány játszadozik a hangjával s a hangszerével. Pár évvel ezelőtt Bartók hegedűduóival találtak így egymásra, hát most Janáceken - s az ő feldolgozatlan népzenei archívumán - a sor. No és újabb dalok is születtek, ennek a műsornak már történetesen Come Dearest a címe - hát menni kell. S amiként ez a kiváló holland kortárszenekar megtette: leborulni az avantgárdon edződött Iva "személyes népzenéje" előtt.

m. l. t.

Iva Bittová és a Nederlands Blazers Ensemble a Trafóban lép fel szeptember 20-án és 21-én 20.00 órakor

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.