A határsértés apoteózisa (Iva Bittová és a Nederlands Blazers Ensemble koncertje elé)

  • m. l. t.
  • 2002. szeptember 19.

Zene

Vessenek meg, ritkán bírok izgalomba esni a kortárszenéktől. Kóstolgatom-kóstolgatom, aztán belátom szépen, hogy nem hozzám szólnak, hiszen a kortárszenét a kortárszeneszerzőknek írják a kortárszeneszerzők, tessenek csak megnézni pár ilyen lemezt, dedikálásilag. És én ebben nem is találok semmi kivetnivalót: ha az ajánlás gesztusa viszonzásra talál, egyszer még egészen szép kis köröcske alakulhat ki a kortárszene hallgatóiból... Vannak persze kivételek is, hadd erősödjék a szabály, de azok a kortárszenészek általában nem kortárszenét játszanak, hanem rockot vagy tangót vagy afrikai népzenét, mint például a Kronos Quartet.
Vessenek meg, ritkán bírok izgalomba esni a kortárszenéktől. Kóstolgatom-kóstolgatom, aztán belátom szépen, hogy nem hozzám szólnak, hiszen a kortárszenét a kortárszeneszerzőknek írják a kortárszeneszerzők, tessenek csak megnézni pár ilyen lemezt, dedikálásilag. És én ebben nem is találok semmi kivetnivalót: ha az ajánlás gesztusa viszonzásra talál, egyszer még egészen szép kis köröcske alakulhat ki a kortárszene hallgatóiból... Vannak persze kivételek is, hadd erősödjék a szabály, de azok a kortárszenészek általában nem kortárszenét játszanak, hanem rockot vagy tangót vagy afrikai népzenét, mint például a Kronos Quartet.

A Nederlands Blazers Ensemble nevű társaságot kevésbé ismerem, de hajlamos vagyok bizalmat szavazni neki, ha már - a királyi szimfonikusokból, a holland rádiózenekarból s a rotterdami filharmonikusokból verbuválódott - tagjait ugyancsak a kalandozás vágya fűti, minek következtében gyerekekkel, dzsesszmuzsikusokkal és népzenészekkel adódnak közös dolgaik. Ráadásul maguk adják ki koncertlemezeiket is, amiként a letűnt independent kultúrákban volt szokás.

De ez semmi. Úgy két éve - az éppen Janácekben utazó - Iva Bittovával álltak össze, s jelentették meg műsorukat, Dance of The Vampires címmel. Bittová ugye kitűnően énekel és hegedül, de aligha csak ezért állt mögé az NBE - az rázhatta inkább meg, hogy: angyal. Elég egy hang, egy szárnycsapás, és nincs az a koncertterem, nincs az a repertoár, amely ne nyílna meg és ne kívánkozna Iva bőrébe. Olyankor pedig átíródnak a szabályok, és ami addig történt, az új értelmet nyer - jóllehet nem látni, nem hallani mást, mint hogy egy bizarr ruhákba bújt kislány játszadozik a hangjával s a hangszerével. Pár évvel ezelőtt Bartók hegedűduóival találtak így egymásra, hát most Janáceken - s az ő feldolgozatlan népzenei archívumán - a sor. No és újabb dalok is születtek, ennek a műsornak már történetesen Come Dearest a címe - hát menni kell. S amiként ez a kiváló holland kortárszenekar megtette: leborulni az avantgárdon edződött Iva "személyes népzenéje" előtt.

m. l. t.

Iva Bittová és a Nederlands Blazers Ensemble a Trafóban lép fel szeptember 20-án és 21-én 20.00 órakor

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."