mi a kotta?

Barokkbuster

  • mi a kotta
  • 2023. szeptember 13.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2023/37. hétre

„A világon kivétel nélkül mindenki Maria Callas vagy Luciano Pavarotti, amikor a fürdőszobában zuhanyzás közben énekli az O sole miót. Javaslom mindenkinek, aki még nem tette, próbáljon meg egyszer valamit, akár a Süss fel napot is, közönség előtt előadni. Közönség nélkül nincs koncertélmény. Amelyik muzsikust zavarja vagy bosszantja a közönség jelenléte, az maradjon inkább a zuhany alatt” – jelentette ki sarkosan Vajda Gergely egy, a Budapest Music Center oldalán megjelent interjúban, és a zeneszerző-karmester rögtön utat is mutat, amikor 50. születésnapja alkalmából az UMZE Kamaraegyüttes élére áll, hogy saját és számára fontos művekből adjon hangversenyt. A műsorban Jörg Widmann és Eötvös Péter két opusa mellett ősbemutató is található, az előtér-zeneszerző Vajda LoFi Sonatája, amelyet a YouTube-on hallgatható háttérzene-rádió ihletett (BMC, szeptember 15., hét óra). Másnap összeszokott fiatalok, Ránki Fülöp, Stark János Mátyás és Devich Gergely klasszikus triója muzsikál Beethoven és Mendelssohn kamaraműveiből (BMC, szeptember 16., hét óra).

Nem példa nélküli, mégis ritkaság, hogy Bach-concerto cimbalomszólóval csendüljék fel, és pont ez történik majd Lukács Miklós és a Budapesti Vonósok hangversenyén. A klasszikusban és jazzben is otthonos verőember – hiszen ütője a teniszezőnek van, a cimbalmot verik, „ráfülelve” – az a-moll hegedűversenyben szólózik, de egy saját kompozíciója is elhangzik majd (Zeneakadémia, Solti Terem, szeptember 18., fél nyolc). Másnap Ludwig vezényel Ludwigot: Beethoven Prométheusz-nyitánya után Brahms, majd a posztromantikus vagy posztklasszicista Thomas Ludwig saját III. szimfóniája csendül fel a Danubia Zenekarral (Zeneakadémia, szeptember 19., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.