Nekrológ

Életmű hiányjelekkel

Brian Wilson (1942–2025)

Zene

Sokan azt hitték, hogy óriási rivalizálás zajlott a Beatles és a Rolling Stones között, pedig a Beatles legnagyobb ellenfele a Beach Boys volt – az együtteseken belül pedig konkrétan Brian Wilson és a nála mindössze két nappal idősebb Paul McCartney között alakult ki személyes versengés.

A kreatív párharcot Wilson bukta el, ráadásul szellemileg is annyira megviselte az egész, hogy évtizedekbe telt, amíg legalábbis valamennyire kiheverte a történteket. A Beach Boys zenei agytrösztjének életét végigkísérték a mentális problémák, de még így is a 20. század egyik legjelentősebb zenei munkássága az övé – sokan odáig mennek, hogy Beethovennel és Schuberttel is egy napon emlegetik a zeneszerzői képességeit.

Szörffel álcázva

Brian Wilson 1942. június 20-án született a kaliforniai Inglewoodban, Los Angeles egyik városrészében. Hamar kiderült, hogy abszolút hallása mellett nagyon jó érzéke van a zenéhez. Különböző hangszereken kezdett játszani, és ebben hamarosan követték fiatalabb testvérei, Carl és Dennis is. Zenei pályájukat a kezdetektől fogva édesapjuk, Murry Wilson egyengette, időnként igencsak szigorúan. Hogy mennyire muzikális família volt az övék, jól mutatja, hogy Mike Love-ot, az egyik kuzint is bevették. A családi zenekar az ötvenes évek végétől működött Carl and the Passions néven, de amikor egy iskolatársuk, Al Jardine is csatlakozott hozzájuk, létrejött a Beach Boys.

A kezdeti időszakban az együttes dalai a lányokról és a szörfözésről szóltak. Nem ún. surf rockot játszottak, egyszerűen csak a szörfözésről szóltak a szövegek. Brian lett a zenei felelős és a producer, és ugyan legelső szerzeménye, a Surfin’ még igencsak minimalista kompozíció volt, a Beach Boysnak villámgyorsan kialakult a saját stílusa. Az egésznek az alapját a szédületes vokálok képezték, ugyanis mind az öten kiváló énekesek voltak. A zene jelentős részét viszont sokszor kiadták al­vállalkozóknak: éveken keresztül a Wrecking Crew névre hallgató szellemzenekar tagjai játszották fel az alapokat.

Los Angeles korábban leginkább a filmipar, vagyis Hollywood révén volt ismert, a hatvanas évek első felétől viszont a Beach Boys felrajzolta a délnyugati államot a zenei térképre. Folyamatosan ostromolták az amerikai és a brit listát olyan vidám slágereiknek köszönhetően, mint a Surfin’ U.S.A., a Fun Fun Fun vagy az I Get Around. Viszonylag rövid ideig úgy tűnt, minden rendben van, de aztán felbukkant a Beatles, és Brian aggodalmaskodva szemlélte újdonsült riválisaikat. Mindez még keményebb munkára és még jobb teljesítményre ösztönözte őt, és ez meg is látszott a dalokon – saját állítása szerint ekkortájt írta a legjobb dalát, a California Girlst.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.