Nekrológ

Életmű hiányjelekkel

Brian Wilson (1942–2025)

Zene

Sokan azt hitték, hogy óriási rivalizálás zajlott a Beatles és a Rolling Stones között, pedig a Beatles legnagyobb ellenfele a Beach Boys volt – az együtteseken belül pedig konkrétan Brian Wilson és a nála mindössze két nappal idősebb Paul McCartney között alakult ki személyes versengés.

A kreatív párharcot Wilson bukta el, ráadásul szellemileg is annyira megviselte az egész, hogy évtizedekbe telt, amíg legalábbis valamennyire kiheverte a történteket. A Beach Boys zenei agytrösztjének életét végigkísérték a mentális problémák, de még így is a 20. század egyik legjelentősebb zenei munkássága az övé – sokan odáig mennek, hogy Beethovennel és Schuberttel is egy napon emlegetik a zeneszerzői képességeit.

Szörffel álcázva

Brian Wilson 1942. június 20-án született a kaliforniai Inglewoodban, Los Angeles egyik városrészében. Hamar kiderült, hogy abszolút hallása mellett nagyon jó érzéke van a zenéhez. Különböző hangszereken kezdett játszani, és ebben hamarosan követték fiatalabb testvérei, Carl és Dennis is. Zenei pályájukat a kezdetektől fogva édesapjuk, Murry Wilson egyengette, időnként igencsak szigorúan. Hogy mennyire muzikális família volt az övék, jól mutatja, hogy Mike Love-ot, az egyik kuzint is bevették. A családi zenekar az ötvenes évek végétől működött Carl and the Passions néven, de amikor egy iskolatársuk, Al Jardine is csatlakozott hozzájuk, létrejött a Beach Boys.

A kezdeti időszakban az együttes dalai a lányokról és a szörfözésről szóltak. Nem ún. surf rockot játszottak, egyszerűen csak a szörfözésről szóltak a szövegek. Brian lett a zenei felelős és a producer, és ugyan legelső szerzeménye, a Surfin’ még igencsak minimalista kompozíció volt, a Beach Boysnak villámgyorsan kialakult a saját stílusa. Az egésznek az alapját a szédületes vokálok képezték, ugyanis mind az öten kiváló énekesek voltak. A zene jelentős részét viszont sokszor kiadták al­vállalkozóknak: éveken keresztül a Wrecking Crew névre hallgató szellemzenekar tagjai játszották fel az alapokat.

Los Angeles korábban leginkább a filmipar, vagyis Hollywood révén volt ismert, a hatvanas évek első felétől viszont a Beach Boys felrajzolta a délnyugati államot a zenei térképre. Folyamatosan ostromolták az amerikai és a brit listát olyan vidám slágereiknek köszönhetően, mint a Surfin’ U.S.A., a Fun Fun Fun vagy az I Get Around. Viszonylag rövid ideig úgy tűnt, minden rendben van, de aztán felbukkant a Beatles, és Brian aggodalmaskodva szemlélte újdonsült riválisaikat. Mindez még keményebb munkára és még jobb teljesítményre ösztönözte őt, és ez meg is látszott a dalokon – saját állítása szerint ekkortájt írta a legjobb dalát, a California Girlst.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.