„Rajongó vagyok, a zenekedvelők táborának egyik elkötelezett tagja. És ebben a szerepben (ami, feltételezem, nem sokban különbözik a tisztelt Olvasóétól), az egyszerű zenekedvelő szerepében, önként, bár boldogtalanul, be kell vallanom, hogy e pillanatban, vagyis amikor ezt írom, isten bocsássa meg, de sokkal több örömöm telik Simon és Garfunkel zenei kalandjaiban vagy a The Association által előadott Along Comes Maryben, mint az avantgarde zeneszerzők ma készülő műveinek legtöbbjében… Lehetséges, hogy egy év múlva, vagy esetleg már akkor, amikor ezek a szavak nyomtatásban megjelennek, nem állítom ugyanezt, de ebben a pillanatban, 1966. június 21-én, így érzem. A popzene tetszik az egyetlen területnek, ahol rendületlen maradt az életerő, az invenció öröme, a friss levegő érzeté. Minden más – az elektronikus zene, szerializmus, aleatorikus zene – hirtelen elavultnak látszik, belőlük máris az akadémizmus dohos szaga árad.”
Így beszélt Leonard Bernstein egyik előadásában, amelyet A muzsika öröme című könyv rögzít.
A nagy amerikai komponista és zenei mindenes opera- és musicalrészletei is elhangoznak azon a koncerten, amelyen napjaink két legismertebb fiatal szopránja hangjában gyönyörködhetünk. Az afrikai származású Pretty Yende egyike volt azoknak, akik III. Károly koronázásán is felléptek, a portugál Nadine Sierra pedig Lucia és Gilda szerepében aratott szép sikereket. Az operagálán Mozart, Bellini, Verdi és Rossini áriái csendülnek fel az Operaház zenekarának kíséretével, amelyet Pablo Mielgo igazgat (Margitszigeti Szabadtéri Színpad, július 29., nyolc óra).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
