tévésmaci

Iszogató mackó

  • tévésmaci
  • 2023. augusztus 9.

Zene

Amikor Sztupa és Troché felkeresték az Eder panziót, Hallstatt még nem volt a tömegturizmus kitüntetett célállomása.

Nem voltak minden, tóra néző házban kiadó szobák, nem vette körül buszok védfala, csupán maroknyi sárga esőkabátban sétálgató német jelenléte tudatta, hogy azért fenn van a turistatérképen. Az Eder panzió ráadásul nem is nézett a tóra, amit Troché sajnált egy kicsit, mert jó, hogy nem turistázni jöttek, de az ilyesmi minden körülmények között jólesne az embernek. Sőt, nem is a falu központi részén állt, hanem inkább a hátsó traktus belső szélén, pár tucat lépésre a tópartra (illetve a központba) vezető úttól (Ómafa is tudta, hogy város, de jegy­ze­tei­ben még alá is húzta, hogy hétszázvalahány lakos mindig falu lesz a szemében). Hagyományos alpesi ház volt, nagy, tömbszerű, körben két szintjén is hosszú, fakorlátos erkéllyel, ahol szabályszerűen tomboltak a muskátlik. A legalsó szinten egy szatócsbolt kellette magát, nem Ederék üzemeltették, fiatal szakelemek dolgoztak, nem is helyiek, de nagyon népszerűek voltak, s nem is azért, mert volt egy orangutánjuk, hanem a szokványos dolgok miatt, kedvesek és ügyesek voltak, kiváló minőségű és olcsó árut kínáltak széles választékban, tényleg be lehetett vásárolni náluk pár schillingből, s ők meg szépen papírzacskóba rakták a dolgokat, s úgy adták át a kuncsaftnak. Mindazon­által volt egy orangutánjuk. Szerfelett önálló jószág, zömmel a ház mellett álló porolón akrobatikázott, vagy aludt a gyerekcsúszdán. A boltba nem nagyon ment be, csak akkor, ha gyerek jött vásárolni, azt messziről kiszagolta, s elé sietett. Eleinte féltek tőle, kivált a felnőttek, de olyan jámbor pofája volt, s a boltosok is siettek megnyugtatni mindenkit, hogy a légynek sem árt (ez speciel nem volt igaz, a legyeket kifejezetten nem szenvedhette, kapkodott is utánuk, de csak ha egyedül volt), így hamar megszokták, megszerették. Meg különben is, van orangutánja Obertraunnak? Hát Gosaunak, Bad Goisernnek? Úgy tartották, hogy a ramsauiaknak még tehenük sincs (ez sem volt igaz, persze). Szóval könnyű volt megszeretni a békés, jóravaló orangutánt, de az még valami tiszteletfélét is kivívott magának, nem öltöztették bőrnadrágba, hogy fotózkodjanak vele, nem nevezték el Felixnek vagy Pepinek, csak hagyták úgy lenni. Ám amikor gyereket szimatolt, nem lehetett bírni vele, kiszaladt a bolt elé, kézen fogta áldozatát, s besétált vele a boltba. Ott tévedhetetlenül ahhoz a fém forgóállványhoz vitte először, ahol az amerikai típusú képregényfüzetek sorakoztak, indiántörténetek, Rahan, csupa ilyesmi, jól megpörgette az állványt, s addig nem tágított, míg a kölök nem választott egyet, mondjuk, nem kellett sokáig biztatni őket, volt olyan gyerek is, aki őt vonszolta magával az állványhoz. Aztán a jégkrémtábla következett, s ha ott is sikerült választani, a névtelen, köztiszteletben álló orangután visszavonult a porolóra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.