tévésmaci

Iszogató mackó

  • tévésmaci
  • 2023. augusztus 9.

Zene

Amikor Sztupa és Troché felkeresték az Eder panziót, Hallstatt még nem volt a tömegturizmus kitüntetett célállomása.

Nem voltak minden, tóra néző házban kiadó szobák, nem vette körül buszok védfala, csupán maroknyi sárga esőkabátban sétálgató német jelenléte tudatta, hogy azért fenn van a turistatérképen. Az Eder panzió ráadásul nem is nézett a tóra, amit Troché sajnált egy kicsit, mert jó, hogy nem turistázni jöttek, de az ilyesmi minden körülmények között jólesne az embernek. Sőt, nem is a falu központi részén állt, hanem inkább a hátsó traktus belső szélén, pár tucat lépésre a tópartra (illetve a központba) vezető úttól (Ómafa is tudta, hogy város, de jegy­ze­tei­ben még alá is húzta, hogy hétszázvalahány lakos mindig falu lesz a szemében). Hagyományos alpesi ház volt, nagy, tömbszerű, körben két szintjén is hosszú, fakorlátos erkéllyel, ahol szabályszerűen tomboltak a muskátlik. A legalsó szinten egy szatócsbolt kellette magát, nem Ederék üzemeltették, fiatal szakelemek dolgoztak, nem is helyiek, de nagyon népszerűek voltak, s nem is azért, mert volt egy orangutánjuk, hanem a szokványos dolgok miatt, kedvesek és ügyesek voltak, kiváló minőségű és olcsó árut kínáltak széles választékban, tényleg be lehetett vásárolni náluk pár schillingből, s ők meg szépen papírzacskóba rakták a dolgokat, s úgy adták át a kuncsaftnak. Mindazon­által volt egy orangutánjuk. Szerfelett önálló jószág, zömmel a ház mellett álló porolón akrobatikázott, vagy aludt a gyerekcsúszdán. A boltba nem nagyon ment be, csak akkor, ha gyerek jött vásárolni, azt messziről kiszagolta, s elé sietett. Eleinte féltek tőle, kivált a felnőttek, de olyan jámbor pofája volt, s a boltosok is siettek megnyugtatni mindenkit, hogy a légynek sem árt (ez speciel nem volt igaz, a legyeket kifejezetten nem szenvedhette, kapkodott is utánuk, de csak ha egyedül volt), így hamar megszokták, megszerették. Meg különben is, van orangutánja Obertraunnak? Hát Gosaunak, Bad Goisernnek? Úgy tartották, hogy a ramsauiaknak még tehenük sincs (ez sem volt igaz, persze). Szóval könnyű volt megszeretni a békés, jóravaló orangutánt, de az még valami tiszteletfélét is kivívott magának, nem öltöztették bőrnadrágba, hogy fotózkodjanak vele, nem nevezték el Felixnek vagy Pepinek, csak hagyták úgy lenni. Ám amikor gyereket szimatolt, nem lehetett bírni vele, kiszaladt a bolt elé, kézen fogta áldozatát, s besétált vele a boltba. Ott tévedhetetlenül ahhoz a fém forgóállványhoz vitte először, ahol az amerikai típusú képregényfüzetek sorakoztak, indiántörténetek, Rahan, csupa ilyesmi, jól megpörgette az állványt, s addig nem tágított, míg a kölök nem választott egyet, mondjuk, nem kellett sokáig biztatni őket, volt olyan gyerek is, aki őt vonszolta magával az állványhoz. Aztán a jégkrémtábla következett, s ha ott is sikerült választani, a névtelen, köztiszteletben álló orangután visszavonult a porolóra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.