tévésmaci

Iszogató mackó

  • tévésmaci
  • 2023. augusztus 9.

Zene

Amikor Sztupa és Troché felkeresték az Eder panziót, Hallstatt még nem volt a tömegturizmus kitüntetett célállomása.

Nem voltak minden, tóra néző házban kiadó szobák, nem vette körül buszok védfala, csupán maroknyi sárga esőkabátban sétálgató német jelenléte tudatta, hogy azért fenn van a turistatérképen. Az Eder panzió ráadásul nem is nézett a tóra, amit Troché sajnált egy kicsit, mert jó, hogy nem turistázni jöttek, de az ilyesmi minden körülmények között jólesne az embernek. Sőt, nem is a falu központi részén állt, hanem inkább a hátsó traktus belső szélén, pár tucat lépésre a tópartra (illetve a központba) vezető úttól (Ómafa is tudta, hogy város, de jegy­ze­tei­ben még alá is húzta, hogy hétszázvalahány lakos mindig falu lesz a szemében). Hagyományos alpesi ház volt, nagy, tömbszerű, körben két szintjén is hosszú, fakorlátos erkéllyel, ahol szabályszerűen tomboltak a muskátlik. A legalsó szinten egy szatócsbolt kellette magát, nem Ederék üzemeltették, fiatal szakelemek dolgoztak, nem is helyiek, de nagyon népszerűek voltak, s nem is azért, mert volt egy orangutánjuk, hanem a szokványos dolgok miatt, kedvesek és ügyesek voltak, kiváló minőségű és olcsó árut kínáltak széles választékban, tényleg be lehetett vásárolni náluk pár schillingből, s ők meg szépen papírzacskóba rakták a dolgokat, s úgy adták át a kuncsaftnak. Mindazon­által volt egy orangutánjuk. Szerfelett önálló jószág, zömmel a ház mellett álló porolón akrobatikázott, vagy aludt a gyerekcsúszdán. A boltba nem nagyon ment be, csak akkor, ha gyerek jött vásárolni, azt messziről kiszagolta, s elé sietett. Eleinte féltek tőle, kivált a felnőttek, de olyan jámbor pofája volt, s a boltosok is siettek megnyugtatni mindenkit, hogy a légynek sem árt (ez speciel nem volt igaz, a legyeket kifejezetten nem szenvedhette, kapkodott is utánuk, de csak ha egyedül volt), így hamar megszokták, megszerették. Meg különben is, van orangutánja Obertraunnak? Hát Gosaunak, Bad Goisernnek? Úgy tartották, hogy a ramsauiaknak még tehenük sincs (ez sem volt igaz, persze). Szóval könnyű volt megszeretni a békés, jóravaló orangutánt, de az még valami tiszteletfélét is kivívott magának, nem öltöztették bőrnadrágba, hogy fotózkodjanak vele, nem nevezték el Felixnek vagy Pepinek, csak hagyták úgy lenni. Ám amikor gyereket szimatolt, nem lehetett bírni vele, kiszaladt a bolt elé, kézen fogta áldozatát, s besétált vele a boltba. Ott tévedhetetlenül ahhoz a fém forgóállványhoz vitte először, ahol az amerikai típusú képregényfüzetek sorakoztak, indiántörténetek, Rahan, csupa ilyesmi, jól megpörgette az állványt, s addig nem tágított, míg a kölök nem választott egyet, mondjuk, nem kellett sokáig biztatni őket, volt olyan gyerek is, aki őt vonszolta magával az állványhoz. Aztán a jégkrémtábla következett, s ha ott is sikerült választani, a névtelen, köztiszteletben álló orangután visszavonult a porolóra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.