tévésmaci

Iszogató mackó

  • tévésmaci
  • 2023. augusztus 9.

Zene

Amikor Sztupa és Troché felkeresték az Eder panziót, Hallstatt még nem volt a tömegturizmus kitüntetett célállomása.

Nem voltak minden, tóra néző házban kiadó szobák, nem vette körül buszok védfala, csupán maroknyi sárga esőkabátban sétálgató német jelenléte tudatta, hogy azért fenn van a turistatérképen. Az Eder panzió ráadásul nem is nézett a tóra, amit Troché sajnált egy kicsit, mert jó, hogy nem turistázni jöttek, de az ilyesmi minden körülmények között jólesne az embernek. Sőt, nem is a falu központi részén állt, hanem inkább a hátsó traktus belső szélén, pár tucat lépésre a tópartra (illetve a központba) vezető úttól (Ómafa is tudta, hogy város, de jegy­ze­tei­ben még alá is húzta, hogy hétszázvalahány lakos mindig falu lesz a szemében). Hagyományos alpesi ház volt, nagy, tömbszerű, körben két szintjén is hosszú, fakorlátos erkéllyel, ahol szabályszerűen tomboltak a muskátlik. A legalsó szinten egy szatócsbolt kellette magát, nem Ederék üzemeltették, fiatal szakelemek dolgoztak, nem is helyiek, de nagyon népszerűek voltak, s nem is azért, mert volt egy orangutánjuk, hanem a szokványos dolgok miatt, kedvesek és ügyesek voltak, kiváló minőségű és olcsó árut kínáltak széles választékban, tényleg be lehetett vásárolni náluk pár schillingből, s ők meg szépen papírzacskóba rakták a dolgokat, s úgy adták át a kuncsaftnak. Mindazon­által volt egy orangutánjuk. Szerfelett önálló jószág, zömmel a ház mellett álló porolón akrobatikázott, vagy aludt a gyerekcsúszdán. A boltba nem nagyon ment be, csak akkor, ha gyerek jött vásárolni, azt messziről kiszagolta, s elé sietett. Eleinte féltek tőle, kivált a felnőttek, de olyan jámbor pofája volt, s a boltosok is siettek megnyugtatni mindenkit, hogy a légynek sem árt (ez speciel nem volt igaz, a legyeket kifejezetten nem szenvedhette, kapkodott is utánuk, de csak ha egyedül volt), így hamar megszokták, megszerették. Meg különben is, van orangutánja Obertraunnak? Hát Gosaunak, Bad Goisernnek? Úgy tartották, hogy a ramsauiaknak még tehenük sincs (ez sem volt igaz, persze). Szóval könnyű volt megszeretni a békés, jóravaló orangutánt, de az még valami tiszteletfélét is kivívott magának, nem öltöztették bőrnadrágba, hogy fotózkodjanak vele, nem nevezték el Felixnek vagy Pepinek, csak hagyták úgy lenni. Ám amikor gyereket szimatolt, nem lehetett bírni vele, kiszaladt a bolt elé, kézen fogta áldozatát, s besétált vele a boltba. Ott tévedhetetlenül ahhoz a fém forgóállványhoz vitte először, ahol az amerikai típusú képregényfüzetek sorakoztak, indiántörténetek, Rahan, csupa ilyesmi, jól megpörgette az állványt, s addig nem tágított, míg a kölök nem választott egyet, mondjuk, nem kellett sokáig biztatni őket, volt olyan gyerek is, aki őt vonszolta magával az állványhoz. Aztán a jégkrémtábla következett, s ha ott is sikerült választani, a névtelen, köztiszteletben álló orangután visszavonult a porolóra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.