Interjú

„Jó nagy paravánnal elválasztva”

Kiss Tibor és Varga Livius – Quimby

Zene

A Quimby hamarosan a Danubia Zenekarral lép fel. Az együttes két tagjával a szimfonikus zenekarral való együttműködés nehézségeiről, a zeneipar átalakulásáról, és az arénákat megtöltő fiatal előadókról beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Danubia Zenekarral már 2018-ban is csináltatok egy Class & Roll koncertet a Margitszigeten. Miért éppen most jött el az ideje a folytatásnak?

Varga Livius: Mert sok minden nem úgy történt, ahogy elképzeltük. Már a margitszigeti koncert után elkezdtük tervezgetni a folytatást, a fejünkben volt, hogy esetleg csinálnánk egy turnét ezzel a produkcióval, vagy valamilyen módon megismételnénk azt az estét, de az akkori alkalmat követő időszak már tele volt, tehát csak későbbre tudtunk tervezni. Mire azonban bármi megvalósulhatott volna ebből, beütött a Covid, ami elsöpört három évet. Most ott vettük fel a fonalat, ahol akkor elhagytuk. Ha jól emlékszem, a menedzserünk, Deák Melinda volt az első, aki felvetette, hogy mi lenne, ha nem egy turnéban csinálnánk meg a folytatást, hanem egy nagy monstre show-ban, de teljesen felújítva. A zenekar ezt megszavazta, és ennek az elképzelésnek a mentén álltunk neki a dolognak.

Kiss Tibor: Azért is döntöttünk így, mert ez jóval komplexebb produkció annál, hogy olyan könnyen mozgatható legyen, vagy egy ilyen korlátozott piacon érdemes legyen megturnéztatni. A mostani koncert magjai a Margitszigeten lettek elvetve, ahol a nagyzenekarnak is az volt a reménye, hogy lesz még folytatás. Hát most lesz.

MN: Csak elővettétek a fiókból és leporoltátok a kottákat, vagy teljesen új műsor és hangszerelés született?

Varga Livius: Itt meg kell említeni egy nagyon fontos személyt, Ott Rezsőt, aki Tibivel külön is dolgozott már együtt, és a margitszigeti projektnek is ő volt a hangszerelője. Ő nemcsak arról gondoskodik, hogy például a szintetizátort kiváltó hegedűkórus éppen hol lépjen be, hanem önálló motívumokat, dallamokat és egy teljes nyitányt is írt. Olyan fontos részt tesz bele a produkcióba, mint egy szerzőtárs, miközben meghagyja eredetiben a Quimbyt. Mi nagyon kevés helyen lépünk vissza, hogy helyet adjunk orkesztrális zenei részeknek, bár erre is van példa.

Kiss Tibor: Komplex átiratokat készített a dalainkból. Halljuk, hogy valami ismerős dolog szól például a nyitányban, de nekünk is időbe telt, mire leesett, hogy melyik dalból vagy dalokból vannak kivéve azok a motívumok, amelyek egy önálló zenei szövetre felfűzve szólalnak meg. A műsor pedig változik, kihúztunk számokat, de be is tettünk egy csomó olyat, amelyeket a Margitszigeten nem játszottunk. Egyáltalán nem ugyanaz lesz tehát a program.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.