Interjú

„Jó nagy paravánnal elválasztva”

Kiss Tibor és Varga Livius – Quimby

Zene

A Quimby hamarosan a Danubia Zenekarral lép fel. Az együttes két tagjával a szimfonikus zenekarral való együttműködés nehézségeiről, a zeneipar átalakulásáról, és az arénákat megtöltő fiatal előadókról beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Danubia Zenekarral már 2018-ban is csináltatok egy Class & Roll koncertet a Margitszigeten. Miért éppen most jött el az ideje a folytatásnak?

Varga Livius: Mert sok minden nem úgy történt, ahogy elképzeltük. Már a margitszigeti koncert után elkezdtük tervezgetni a folytatást, a fejünkben volt, hogy esetleg csinálnánk egy turnét ezzel a produkcióval, vagy valamilyen módon megismételnénk azt az estét, de az akkori alkalmat követő időszak már tele volt, tehát csak későbbre tudtunk tervezni. Mire azonban bármi megvalósulhatott volna ebből, beütött a Covid, ami elsöpört három évet. Most ott vettük fel a fonalat, ahol akkor elhagytuk. Ha jól emlékszem, a menedzserünk, Deák Melinda volt az első, aki felvetette, hogy mi lenne, ha nem egy turnéban csinálnánk meg a folytatást, hanem egy nagy monstre show-ban, de teljesen felújítva. A zenekar ezt megszavazta, és ennek az elképzelésnek a mentén álltunk neki a dolognak.

Kiss Tibor: Azért is döntöttünk így, mert ez jóval komplexebb produkció annál, hogy olyan könnyen mozgatható legyen, vagy egy ilyen korlátozott piacon érdemes legyen megturnéztatni. A mostani koncert magjai a Margitszigeten lettek elvetve, ahol a nagyzenekarnak is az volt a reménye, hogy lesz még folytatás. Hát most lesz.

MN: Csak elővettétek a fiókból és leporoltátok a kottákat, vagy teljesen új műsor és hangszerelés született?

Varga Livius: Itt meg kell említeni egy nagyon fontos személyt, Ott Rezsőt, aki Tibivel külön is dolgozott már együtt, és a margitszigeti projektnek is ő volt a hangszerelője. Ő nemcsak arról gondoskodik, hogy például a szintetizátort kiváltó hegedűkórus éppen hol lépjen be, hanem önálló motívumokat, dallamokat és egy teljes nyitányt is írt. Olyan fontos részt tesz bele a produkcióba, mint egy szerzőtárs, miközben meghagyja eredetiben a Quimbyt. Mi nagyon kevés helyen lépünk vissza, hogy helyet adjunk orkesztrális zenei részeknek, bár erre is van példa.

Kiss Tibor: Komplex átiratokat készített a dalainkból. Halljuk, hogy valami ismerős dolog szól például a nyitányban, de nekünk is időbe telt, mire leesett, hogy melyik dalból vagy dalokból vannak kivéve azok a motívumok, amelyek egy önálló zenei szövetre felfűzve szólalnak meg. A műsor pedig változik, kihúztunk számokat, de be is tettünk egy csomó olyat, amelyeket a Margitszigeten nem játszottunk. Egyáltalán nem ugyanaz lesz tehát a program.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.