Interjú

„Jó nagy paravánnal elválasztva”

Kiss Tibor és Varga Livius – Quimby

Zene

A Quimby hamarosan a Danubia Zenekarral lép fel. Az együttes két tagjával a szimfonikus zenekarral való együttműködés nehézségeiről, a zeneipar átalakulásáról, és az arénákat megtöltő fiatal előadókról beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Danubia Zenekarral már 2018-ban is csináltatok egy Class & Roll koncertet a Margitszigeten. Miért éppen most jött el az ideje a folytatásnak?

Varga Livius: Mert sok minden nem úgy történt, ahogy elképzeltük. Már a margitszigeti koncert után elkezdtük tervezgetni a folytatást, a fejünkben volt, hogy esetleg csinálnánk egy turnét ezzel a produkcióval, vagy valamilyen módon megismételnénk azt az estét, de az akkori alkalmat követő időszak már tele volt, tehát csak későbbre tudtunk tervezni. Mire azonban bármi megvalósulhatott volna ebből, beütött a Covid, ami elsöpört három évet. Most ott vettük fel a fonalat, ahol akkor elhagytuk. Ha jól emlékszem, a menedzserünk, Deák Melinda volt az első, aki felvetette, hogy mi lenne, ha nem egy turnéban csinálnánk meg a folytatást, hanem egy nagy monstre show-ban, de teljesen felújítva. A zenekar ezt megszavazta, és ennek az elképzelésnek a mentén álltunk neki a dolognak.

Kiss Tibor: Azért is döntöttünk így, mert ez jóval komplexebb produkció annál, hogy olyan könnyen mozgatható legyen, vagy egy ilyen korlátozott piacon érdemes legyen megturnéztatni. A mostani koncert magjai a Margitszigeten lettek elvetve, ahol a nagyzenekarnak is az volt a reménye, hogy lesz még folytatás. Hát most lesz.

MN: Csak elővettétek a fiókból és leporoltátok a kottákat, vagy teljesen új műsor és hangszerelés született?

Varga Livius: Itt meg kell említeni egy nagyon fontos személyt, Ott Rezsőt, aki Tibivel külön is dolgozott már együtt, és a margitszigeti projektnek is ő volt a hangszerelője. Ő nemcsak arról gondoskodik, hogy például a szintetizátort kiváltó hegedűkórus éppen hol lépjen be, hanem önálló motívumokat, dallamokat és egy teljes nyitányt is írt. Olyan fontos részt tesz bele a produkcióba, mint egy szerzőtárs, miközben meghagyja eredetiben a Quimbyt. Mi nagyon kevés helyen lépünk vissza, hogy helyet adjunk orkesztrális zenei részeknek, bár erre is van példa.

Kiss Tibor: Komplex átiratokat készített a dalainkból. Halljuk, hogy valami ismerős dolog szól például a nyitányban, de nekünk is időbe telt, mire leesett, hogy melyik dalból vagy dalokból vannak kivéve azok a motívumok, amelyek egy önálló zenei szövetre felfűzve szólalnak meg. A műsor pedig változik, kihúztunk számokat, de be is tettünk egy csomó olyat, amelyeket a Margitszigeten nem játszottunk. Egyáltalán nem ugyanaz lesz tehát a program.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.