Tizenhárom évvel ezelőtt egy Romániában született magyar fiatalember az angliai Hull városában telefonon vagy az utcán arra kért helyi, számára ismeretlen lakosokat, hogy öt percet eltölthessen otthonukban, s a házigazdák javaslatait követve elvégezhessen egy teljesen hétköznapi cselekedetet (hűtőmágnest rendezett, számítógépen játszott, gitározott, almát eszegetett), amit maguk az ott lakók rögzítettek videokamerával. Az Otthon az idegenben (I'm Home when I'm Not) című munka kétségkívül a legfigyelemreméltóbb a Pixel Galériában bemutatott, mind műfajilag, mind témáiban igen változatos videók közül, s megvan az az előnye is, hogy különösebb nehézség nélkül befogadható.
Már maga a Millenáris spirálisan emelkedő - a Frank Lloyd Wright által tervezett New York-i Guggenheim Múzeum belső rámpáját megidéző - kiállítótere sem igen alkalmas egy retrospektív videotárlat befogadására; a folyamatos "átmenő forgalom" miatt a nézést szinte mindig megzavarja valami, s a legalább kétórányi anyagot állva kell végignézni. Emellett a döntően angol nyelvű filmek többsége nincs magyarul feliratozva, a kronologikusan egymást követő művek pedig nem mutatnak semmiféle lineáris "fejlődést" - mintha a művész videomunkái esetében tartózkodna a képzőművészeti alkotásaira jellemző, azonnal felismerhető kézjegy kialakításától. A művek közt akad olyan, amely egy családi utazást megörökítő házimozi jellegzetes jegyeit viseli magán (a kapkodó kameramozgás mellett a művész kislányával is megismerkedhetünk), de van olyan is, amely az internetről kölcsönzött állóképeket úsztat egymásba. Van kissé didaktikusnak tűnő aktivista alkotás, s alig néhány másodperces fotográfiaanimáció is.
A munkák mögött 2007 óta a Perimédia Lab, azaz Szacsva (a művész) és Pál (a kutató) áll, akik egyetlen perikarizmatikus alkotóban egyesülve (Szacsva y Pál) szignálják peripoétikus műveiket. Megfigyeléseik egy része az angol nyelvet ismerők számára az interneten is elérhető. A peripublikáció fedőnevű projekt keretében a különböző televíziós hírszolgáltatók által kibocsátott nem szándékos üzeneteket dolgoztak fel, kiemelve azok mélyebb jelentéseit, abból a célból, hogy az olvasó jobban megismerhesse "világunk periverzális működését". Kicsit leegyszerűsítve Szacsva és Pál gondolatmenetét, világunkat szerintük a perimatézis, azaz a mikro- és makrorendszerekre egyaránt jellemző körkörös struktúra tartja életben, az emberek körül pedig információs felhők (azaz perifelhők) lebegnek, olyan öntudatlan gondolatok, melyek vagy sajátjaink, vagy másoktól kölcsönöztük őket, csak nem tudunk róla. Ideális esetben pedig létrejöhet a perikommunikáció jelensége: a tudatosított felhőcskék találkoznak. Attól tartok, hogy Szacsva és Pál lenyűgöző perielméletét még nem tudtam egészen a sajátommá tenni, a lebegő "gondolatbolygók" legfeljebb csak horzsolják információs burkomat. Lehetséges, hogy hibásan értelmezek egyes munkákat, de hát még éppen csak ismerkedem a perifenomének világával.
Ami Szacsva y munkáit leginkább összefogja, az a köztesség állapota, egyfajta átmenet, ide-oda mozgás egyén és közösség, közhelyes és meglepő között. A Happy Friday Funeral című munka első pillantásra egy termékbemutatóról készült dokumentációnak tűnik, amelyre a művész - egy levásárolható virtuális összeg "reményében" - húsz barátját is elhívta. Az ingyenes éttermi vacsora után az érdeklődőkre egy komplett ágyneműkészletet igyekeztek "rásózni", melyet ott helyben ki is próbálhattak. Nemcsak az teszi a filmet szürreálissá, már-már bizarrá, hogy a termékismertető közben a kortárs képzőművészet ismert arcai "szundikálnak" vagy csukott szemmel pihennek egy ágyon, hanem a hang és a kép elcsúszása is. Hasonlóan többsíkú az Igehirdetők (Watch your God) című munka. A New York-i felhőkarcolók tövében vallási fanatikusokat kísér a kamera, hol távoli megfigyelőként, hol szinte résztvevőként: végighallgathatunk egy heves hitvitát, belebámulunk egy önmagába fordult, kántáló öregember arcába, a hangzavart hosszú percekig süket csönd követi, így mintegy kívül kerülünk az eseményeken (bár az is lehet, hogy mint más alkotásnál, itt is a fülhallgatóval volt probléma). Nincsenek lineáris történetetek, csak egymásba montírozódó szálak. Az Éjjel, nappal című video esetében például az afrikai bóvliárusok, a piaci asztalon nyüzsgő apró rákok és a kurvanegyedben rejtett kamerával felvett képek felelnek egymásra - egy pillanatra, hogy mindenki értse, egy levágott fejű halat is szemrevételezhetünk -, a kiállítás címét is adó munkán pedig az augusztus 20-át "ünneplő" két eseménysort, az itt fény- és színevesztett tűzijátékot és a lelkes kommentárokkal kísért légiparádét láthatjuk.
Szacsva y videomunkáival gyakran vesz részt külföldi fesztiválokon, Pericycle című munkája 2008-ban elnyerte a rangos Projections on Lake Competition-díjat - talán nem is véletlenül. A Pixel Galériába véletlenül beeső emberek leginkább azoknál a képsoroknál torpantak meg, melyekben egymásba fordulnak az irdatlanul nagy mennyiségű és különféle újrahasznosításra szétválogatott terheket szállító furcsa járművek fotói. Lehet, hogy a látvány lenyűgöző, de az is, hogy csoda történt: egyetlen kegyelmi pillanatban létrejött a perikommunikáció, súrolták egymást a periinformációs felhők.
Millenáris Pixel Galéria, Budapest, Fény utca 20-22., nyitva: március 31-ig
