Bizonyos kor után az ember (főképp, ha nő) hajlamos azt gondolni, hogy punciügyben nem lehet már meglepni. Női magazinokon és szakkönyveken túl, a Vagina-monológok és mindenféle felszabadult női irodalmi antológiák után a női nemi szerv bizony túlbeszéltnek tűnik. Megvizsgáltuk kívülről és belülről, izgalmi és nyugalmi állapotban, megnéztük, hogyan kell átoperálni, orgazmust csiholni belőle és így tovább. Első ránézésre ez a könyv is egynek tűnik a sokból, amely a lerágott csontból a velőt azért még kiszopogatná. A külalakja meglehetősen ízléstelen, napokig rejtegettem magam elől is, valahogy nem volt gusztusom a felizgult vaginát formázó (vérbő pink fedél, középen kivágott rombusz alak, és körötte felcsillanó nyomott virágok - a szőr, hiszen értjük) fedőlapot felcsapni. A fülszöveg sem fokozta az izgalmakat. Hangzatos szavakkal próbálják sugallni, hogy a téma még mindig tabu, ám aki e munkát elolvassa, és végre a szakirodalom-listához ér, avatott punciológus lesz, és bónuszként remek szerető. Pedig ez a könyv nem attól jó, hogy (nem létező) tabukat feszegetne vagy konkrét szexuális tanácsokat adna.
Mikor mindennek ellenére mégis nekiestem, hatalmas élményben volt részem. Beszippantott a könyv, és úgy olvastam, mint egy jó regényt, aminek a főszereplője Vagina kisasszony. A szerző holland szexológus, és ez a könyve méltán vált a női szexualitást feldolgozó könyvek klasszikusává. "E könyv szerzője - voyeurként és tudósként - a legmélyebb tisztelettől vezérelve egyedülálló, csodálatos áttekintését nyújtja a női nemi szerv irodalmi, anatómiai, fiziológiai, művészeti, társadalmi és pszichológiai vonatkozásainak" - írja az Előszóban Guusje van der Schoot pszichológus, szexológus. És a könyv titka itt ragadható meg. Nem az ájult tiszteletben (mert ilyesmiről szó sincs), hanem a sokrétűségben.
Tizennégy nagyobb egységre tagolódik a kötet, mindegyik több alfejezetből áll. Szó esik itt a freudi elméletek hatásairól, magáról a nőiségről, a feromonokról, a különböző kultúrák nemi szervre irányuló szépségimádatáról. Olvashatunk orgazmusproblémákról, az intim higiéniáról, a szüzesség köré fonódó mítoszokról is. Mindezt csodásan összeválogatott képanyag (fametszetektől a régi orvosi könyvek illusztrációin át Picassóig), valamint irodalmi utalások (versek is!) teszik teljessé. De a legérdekesebbek a kultúrtörténeti kalandozások, melyekből minden egységre jut bőségesen. Megtudhatjuk, hogy a középkorban a csiklót például boszorkánybimbónak nevezték, és ez volt a végső bizonyíték a máglyára vitel előtt. Vagy hogy Platón a méhet mozgó szervnek gondolta: "S ha kellő időn túl sokáig meddő marad, nehezen és bosszankodva viseli el: minden irányban bolyong a testben, eltorlaszolva a légzés kijáratait, nem hagy lélegezni, s így végső szorultságra juttat, és mindenféle más betegségeket is okoz." Sőt még Hippokratész szerint is fulladást okoz a nyugtalanul vándorló anyaméh... De nem csak ilyen vicces felvetések sorjáznak: napjaink szexuális tévhiteire és bizarr szokásaira is csodás rálátást kapunk. Szerintem kevesen tudják, hogy bizonyos amerikai kollégiumban a fiúk gyűjtik a levágott punciszőrt, hogy felragasztva hirdethesse a meglehetősen gusztustalan kép, mennyi skalpot gyűjtöttek az elmúlt szemeszterben. Az ilyen és ezekhez hasonló történetek, a szakszerű tanácsok és elemzések, a szerző közérthető és szórakoztató stílusa teszi érdekessé és letehetetlenné a könyvet. Annyiban nem tévedett a fülszöveg, hogy férfiaknak és nőknek egyaránt bevállalható kalandról van szó - ami már csak a terjedelme miatt sem lesz egyéjszakás.
Fordították: Balogh Tamás, Horváth Viktor. Nyitott Könyvműhely, 2010, 430 oldal, 3990 Ft
