Mai Manó nevét Nagymező utcai műteremházának fokozatos felújítása, komoly fotográfiai kiállítóhellyé alakítása óta már ismerjük, munkásságával viszont most találkozhatunk - tárlat és album formájában. Az 1900 körüli Budapest polgárságának megszilárdult, továbbá reménybeli derékhada vonul föl-le a műteremház faragott lépcsőin, tölti emelkedett lelki készülődéssel az időt az elegáns, Róth Miksa-féle üvegablakos várószobában, hogy aztán a kellékek: könyöklők, karosszékek és könnyű asztalkák között, engedelmeskedve a fotográfus előzékeny és aprólékos kéréseinek, pózba álljon és hosszasan úgy is maradjon, a fotográfuséhoz hasonló türelemmel. Emez a dolgát végezte, ők meg saját maguk, ezen belül adott pillanatuk örökkévalóságáért bántak bőkezűen az idővel. Semmi grimasz, játszadozás, semmi üres vigyor. Ez vagyok. Én vagyok ez, önmagam. S mindörökre.
A többi kellék. A ruha, a kalap (a nők esetében olykor nagyon is kalandosan hemzsegő részletek, ívek és alakzatok) otthonról hozott - bár ki tudja, adott esetben nem került-e ügyes hivatkozással valami alkalmatosabb darab a meglévő helyett. Az enteriőr viszont maga a műterem, a háttérben felsejlő oszlopok, indák, rácsok és felhőpamacsok.
És a játékok is jórészt, alighanem. Vajon mitől ilyen nyugodtak ezek a szoknyás, matrózruhás kisfiúk, a kislányok a ropogósra vasalt fodrokkal-bodrokkal (lehetett dolga bőven dadának-cselédnek), csipkékkel és masnikkal? Tucatnyi felvétel közül egy, ha sikerült? Vagy a helyzet kivételességének rejtély-érzete rájuk is átragadt? Netán "a bácsi" tudott valamit, amitől szelíd figyelem lett úrrá rajtuk, kezükben játék nyúllal vagy a játék kocsin, amibe a vágta felszökkenő pillanatába merevedett, igazi táltos paripát fogtak?
Olykor a gyerekek felnagyított képe finom, díszes keretben a falra került - de ez volt a ritka eset. Egy kis színezés, ugyanaz a kislány más és más ruhában, egyetlen oválba foglalva, csipkepaszpartuban - látni ilyet is, óvatos művészkedést, meg egy tréfás portrét, egy oroszlán-arszlánt: a kiállítás valóságos terében látványosabban, de nyomtatásban is elégséges ráutalásként.
Az album bevezető tanulmányában Kincses Károly részletesen bemutatja Mai Manó pályafutását, egy példaszerű életutat, amely különösen a szakma előreviteléért tett közéleti, egyesületi, szervezési erőfeszítésekben gazdag. ` jelentette meg a Magyar Fényképészek Országos Szövetsége első hivatalos közlönyét, amely A Fény címmel "a magyar fényképészet talán legszebb és legjobban szerkesztett" lapja volt. És láthatjuk őt magát is, tiszti egyenruhában, a széken könnyedén hátradőlve, cs. és kir. udvari fényképészhez illőn figyelmes tekintettel.
A kiállítás maga attól nyeri egyszeri, ünnepszerű hangulatát, hogy a képek az egykor maga a fotográfus által használt termekben láthatók. Ez most nem műélvezet: egy letűnt világban vagyunk, belül, és ennek a világnak a majdnem kézzelfogható jelenléte, a kint is, bent is csúszkáló, de értelmünkkel szabályozható vonatkoztatási rendszere adja az élményt. Tekintetek. Testtartások, tárgyak. Konty és labda. Hintaló. Kerekes uszkár.
Kovácsy Tibor
Ab Ovo Kiadó - Magyar Fotográfiai Múzeum, 2003, 159 oldal
A kiállítás (Bp. VI., Nagymező u. 20.) december 7-ig tart nyitva
