Könyv: Szövetségben a fákkal (Nemes Nagy Ágnes válogatott versei Paál Zsuzsanna képeivel)

  • 2004. február 19.

Zene

Karcsú, tejszínű, széltében téglalap alakú kis kötet. Nemes Nagy Ágnes tizenhét verse, tizenhét mozdulatlan egyiptomi ikon, fákról, kertvárosról, folyamágyról: a tárgyak örömhíréről. A versekkel szemközt, jobbkézt, Paál Zsuzsanna leheletfinom szürke rajzai, ködös, hópelyhet idéző látomásai. A versek és a rajzok közt halovány hártyapapír.

Karcsú, tejszínű, széltében téglalap alakú kis kötet. Nemes Nagy Ágnes tizenhét verse, tizenhét mozdulatlan egyiptomi ikon, fákról, kertvárosról, folyamágyról: a tárgyak örömhíréről. A versekkel szemközt, jobbkézt, Paál Zsuzsanna leheletfinom szürke rajzai, ködös, hópelyhet idéző látomásai. A versek és a rajzok közt halovány hártyapapír.

Ezúttal úgy szeretném a verseket szemügyre venni, mintha először olvasnám őket. Ebben - az első olvasás derengő igényében - osztom, szíves-örömest osztanám azok érzéseit, akik most ismerkednek a szövegekkel. Mint minden nagy költészet, ez is eleinte baráti, hamar megjegyezhető sorokkal kínál. "Tanulni kell. A téli fákat." "Belémfagy lassan a világ, / mint téli tóba nádbugák." Ezeket a mondatokat nehéz elfelejteni. Titkokat adnak át: az ismeret burkában közölnek valami fontosat. Ami rejtelem, mégis a tiéd.

Paál Zsuzsanna olyan versekből kötött csokrot, amelyek a famotívumot ecsetelik - találják ki -, s e motívum fel-felvillantásával mondanak el egy-egy sejtelmes belátást az emberről és a világról. De a fa-versek előtt, a kötet élén, rögtön megtorpanunk, és elidőzünk a Lélegzet című versnél. "Ne hagyj el engem, levegő, / engedj nagyot lélegzenem, / angyalruhák lobogjanak / mellkasomban ezüstösen, / akár a röntgenképeken. // Egy ezüstnyárfát adj nekem, / arcom a rezgő lombba nyújtva / hadd fújjam rá lélegzetem, / s ő fújja vissza szüntelen / új, szennyezetlen életem, / míg kettőnk arca közt lebeg / a lélegzetnyi végtelen." Milyen egyszerű, mégis milyen szokatlan már a kezdés. A költő megszólítja a - levegőt. Rokonszenves, hogy párbeszédbe lép az elemmel (Nemes Nagy Ágnes költészete az egyedi személyiséggel és az egyszeri világegyetemmel folytatott párbeszéd), életünk legfontosabb tápanyagával. Mintha fulladástól rettegne. Azt is érezzük, hogy a semmit szólítja meg, az ismeretlentől vár segítséget, lélegzetet. Lelket. Hitet, ha ezt gyaníthatnánk, a harmadik sorba érve. És lappang ebben az esdeklésben, az anyagcsere-folyamat leírásában némi hallgatólagos világ-éhség, értelem- és szakralitás-éhség. Mintha

angyalmunka

volna ez a természetes adok-kapok, felfoghatatlan és forrásértékű. A második szakasz aztán kiszélesíti, egyetemessé és személyessé tágítja az első szakasz sóhaját. Mintegy tükröt, viszonzást kér. Azt áhítja a "rezgő lomb"-tól, hogy - miközben ő maga tisztul - tisztítsa meg a költő életét is, "fújja vissza" az "új, szennyezetlen életet" - hiszen éppen a szennyes élettől kíván megszabadulni, a régitől, a terhestől. (A magyar irodalom egyik nagy sorskérlelő verse ez. Olyan, mint mondjuk a németeknél Goethe Téli utazás a Harz-hegységben című remekműve.) S a csattanó: arca legyen ennek a fának, személyisége, viseljen nevet, és e két személyes között - egy lélegzet erejéig - csillanjon meg a végtelen.

Most derül ki, a tizenkét soros lassútávfutás végén, hogy mi mindent markol egybe ez a kis gyémántfoglalat: a természet iránti alázatot, az anyagszerűségünk felett érzett megrendülést, szakralitásra vonatkozó örök igényünket, az anyagba vetett s azon túli ősbizalmunkat, ember és világ, benső és külső szoros kapcsolatát, tisztaságra irányuló - szellemi-lelki változásra éhes - igyekezetünket, a Jó és a Rossz között morzsolódó egyed gyötrelmes állapotát, s végül azt az óhajt, hogy - legalább egy lélegzet erejéig - érintkezzünk a végtelennel. S mivel költői életről van szó, másodlagosan azt is: a költő életének legtisztább jeleivel - a verssel - mondhassa el a világ egy-egy üzenetét, létének központi tartalmait. Köztudomású, hogy Nemes Nagy Ágnes
Rilke

egyetlen olyan magyar rokona volt, aki költészetének mélyrétegéig szövegeibe oltotta az osztrák költő attitűdjét. Idézem - párhuzamként - a Szonettek Orpheuszhoz második csoportjának első darabját: "Lélegzet, vers, te láthatatlan! / Huzamosan tulajdon / létért beváltott világtér. Tükör-súlyban, / benne ütemre folytatódom. // Egyetlen hullám, vagyok / fokonként tengere kék; / minden tenger közt te végleg visszafogott, - / térnyereség. // Tereknek pontja de hány volt már szorosan / bennem, belül. S ha a szélbe / nézek: fiam. // Lég, felismersz, tőlem eredő helyek kötege? / Beszédem sima kérge, / majd görbe szára, levele." A magyar vers mintha ennek a szövegnek testvére volna. Legalábbis egy szellemi családba tartoznak.

Nemes Nagy Ágnes fái havas téli tájban állnak, az egyedüllét és teherbírás szobraként, a helyt-állás példaképeiként. A költő figyelme a dolgok körvonalai táján lejátszódó átszüremléseket, érintkezéseket, fordulathelyzeteket fogja versbe. (A Rand, perem, Rilkének is kedvenc kifejezése volt.) Azokat a pontokat, ahol valami valamivé válik: "hol a kristály már füstölög". Szemlélete hangsúllyal emlegeti a függőleges, fenti-lenti vonatkozásokat (itt minden lenti eseménynek van fenti mintája, és minden fenti eseménynek van ellenpontja a világban - e folyamatos tükröződések adják e versek józan metafizikáját). És mindig mérlegeli a kint-bent ellentétpárját, mintegy egyedi hitellel látja el a tárgyak közlendőit, s a tárgyakra bízza saját meglátásait. Verseiben azt a lírai halandót mutatja meg, aki feltétlenül helyesli létünk minden apró adományát (Rilke azt monda: "hogy egyszer itt voltunk, az minden"), ugyanakkor pedig folyamatosan túl is akar terjeszkedni az itt-léten, korlátainkon (Rilke szótárának egyik kulcsszava az überwindung, túlterjedés, lebírás értelemben). A versben a személyes tartalmat hordozó tárgyi leírás sokszor etikai tartalommal telítődik, unszolást rejt magában, lelkiismereti háttérparancsot sugall. "Meg kell tanulni itt a fák / kimondhatatlan tetteit." Nemes Nagy Ágnes az egyik utolsó költőnk volt, aki az esztétikai közlendő megformálása közben erkölcsi állapotunkra is gondolt.

A kötetet Lator László tárgyszerű előszava nyitja meg és Lengyel Balázs szabatos zárósorai kísérik.

Paál Zsuzsanna rajzai, minden páratlan oldalon, elkülönülnek és rá-rápillantanak a bal oldalon álló Nemes Nagy-versekre. Elolvassuk a szöveget, áthajtjuk a hártyapapírt, s meglassult tekintettel nagyot lélegzünk a következő olvasat előtt. Olyan csónakban ringatózunk, amelyben eveznek. A versek után megkapaszkodunk a rajzok gondolatjeleiben.

Úgy érezzük: itt két ember a gerincét mutatta meg nekünk.

Báthori Csaba

2004, 42 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.