Könyv: Szövetségben a fákkal (Nemes Nagy Ágnes válogatott versei Paál Zsuzsanna képeivel)

  • 2004. február 19.

Zene

Karcsú, tejszínű, széltében téglalap alakú kis kötet. Nemes Nagy Ágnes tizenhét verse, tizenhét mozdulatlan egyiptomi ikon, fákról, kertvárosról, folyamágyról: a tárgyak örömhíréről. A versekkel szemközt, jobbkézt, Paál Zsuzsanna leheletfinom szürke rajzai, ködös, hópelyhet idéző látomásai. A versek és a rajzok közt halovány hártyapapír.

Karcsú, tejszínű, széltében téglalap alakú kis kötet. Nemes Nagy Ágnes tizenhét verse, tizenhét mozdulatlan egyiptomi ikon, fákról, kertvárosról, folyamágyról: a tárgyak örömhíréről. A versekkel szemközt, jobbkézt, Paál Zsuzsanna leheletfinom szürke rajzai, ködös, hópelyhet idéző látomásai. A versek és a rajzok közt halovány hártyapapír.

Ezúttal úgy szeretném a verseket szemügyre venni, mintha először olvasnám őket. Ebben - az első olvasás derengő igényében - osztom, szíves-örömest osztanám azok érzéseit, akik most ismerkednek a szövegekkel. Mint minden nagy költészet, ez is eleinte baráti, hamar megjegyezhető sorokkal kínál. "Tanulni kell. A téli fákat." "Belémfagy lassan a világ, / mint téli tóba nádbugák." Ezeket a mondatokat nehéz elfelejteni. Titkokat adnak át: az ismeret burkában közölnek valami fontosat. Ami rejtelem, mégis a tiéd.

Paál Zsuzsanna olyan versekből kötött csokrot, amelyek a famotívumot ecsetelik - találják ki -, s e motívum fel-felvillantásával mondanak el egy-egy sejtelmes belátást az emberről és a világról. De a fa-versek előtt, a kötet élén, rögtön megtorpanunk, és elidőzünk a Lélegzet című versnél. "Ne hagyj el engem, levegő, / engedj nagyot lélegzenem, / angyalruhák lobogjanak / mellkasomban ezüstösen, / akár a röntgenképeken. // Egy ezüstnyárfát adj nekem, / arcom a rezgő lombba nyújtva / hadd fújjam rá lélegzetem, / s ő fújja vissza szüntelen / új, szennyezetlen életem, / míg kettőnk arca közt lebeg / a lélegzetnyi végtelen." Milyen egyszerű, mégis milyen szokatlan már a kezdés. A költő megszólítja a - levegőt. Rokonszenves, hogy párbeszédbe lép az elemmel (Nemes Nagy Ágnes költészete az egyedi személyiséggel és az egyszeri világegyetemmel folytatott párbeszéd), életünk legfontosabb tápanyagával. Mintha fulladástól rettegne. Azt is érezzük, hogy a semmit szólítja meg, az ismeretlentől vár segítséget, lélegzetet. Lelket. Hitet, ha ezt gyaníthatnánk, a harmadik sorba érve. És lappang ebben az esdeklésben, az anyagcsere-folyamat leírásában némi hallgatólagos világ-éhség, értelem- és szakralitás-éhség. Mintha

angyalmunka

volna ez a természetes adok-kapok, felfoghatatlan és forrásértékű. A második szakasz aztán kiszélesíti, egyetemessé és személyessé tágítja az első szakasz sóhaját. Mintegy tükröt, viszonzást kér. Azt áhítja a "rezgő lomb"-tól, hogy - miközben ő maga tisztul - tisztítsa meg a költő életét is, "fújja vissza" az "új, szennyezetlen életet" - hiszen éppen a szennyes élettől kíván megszabadulni, a régitől, a terhestől. (A magyar irodalom egyik nagy sorskérlelő verse ez. Olyan, mint mondjuk a németeknél Goethe Téli utazás a Harz-hegységben című remekműve.) S a csattanó: arca legyen ennek a fának, személyisége, viseljen nevet, és e két személyes között - egy lélegzet erejéig - csillanjon meg a végtelen.

Most derül ki, a tizenkét soros lassútávfutás végén, hogy mi mindent markol egybe ez a kis gyémántfoglalat: a természet iránti alázatot, az anyagszerűségünk felett érzett megrendülést, szakralitásra vonatkozó örök igényünket, az anyagba vetett s azon túli ősbizalmunkat, ember és világ, benső és külső szoros kapcsolatát, tisztaságra irányuló - szellemi-lelki változásra éhes - igyekezetünket, a Jó és a Rossz között morzsolódó egyed gyötrelmes állapotát, s végül azt az óhajt, hogy - legalább egy lélegzet erejéig - érintkezzünk a végtelennel. S mivel költői életről van szó, másodlagosan azt is: a költő életének legtisztább jeleivel - a verssel - mondhassa el a világ egy-egy üzenetét, létének központi tartalmait. Köztudomású, hogy Nemes Nagy Ágnes
Rilke

egyetlen olyan magyar rokona volt, aki költészetének mélyrétegéig szövegeibe oltotta az osztrák költő attitűdjét. Idézem - párhuzamként - a Szonettek Orpheuszhoz második csoportjának első darabját: "Lélegzet, vers, te láthatatlan! / Huzamosan tulajdon / létért beváltott világtér. Tükör-súlyban, / benne ütemre folytatódom. // Egyetlen hullám, vagyok / fokonként tengere kék; / minden tenger közt te végleg visszafogott, - / térnyereség. // Tereknek pontja de hány volt már szorosan / bennem, belül. S ha a szélbe / nézek: fiam. // Lég, felismersz, tőlem eredő helyek kötege? / Beszédem sima kérge, / majd görbe szára, levele." A magyar vers mintha ennek a szövegnek testvére volna. Legalábbis egy szellemi családba tartoznak.

Nemes Nagy Ágnes fái havas téli tájban állnak, az egyedüllét és teherbírás szobraként, a helyt-állás példaképeiként. A költő figyelme a dolgok körvonalai táján lejátszódó átszüremléseket, érintkezéseket, fordulathelyzeteket fogja versbe. (A Rand, perem, Rilkének is kedvenc kifejezése volt.) Azokat a pontokat, ahol valami valamivé válik: "hol a kristály már füstölög". Szemlélete hangsúllyal emlegeti a függőleges, fenti-lenti vonatkozásokat (itt minden lenti eseménynek van fenti mintája, és minden fenti eseménynek van ellenpontja a világban - e folyamatos tükröződések adják e versek józan metafizikáját). És mindig mérlegeli a kint-bent ellentétpárját, mintegy egyedi hitellel látja el a tárgyak közlendőit, s a tárgyakra bízza saját meglátásait. Verseiben azt a lírai halandót mutatja meg, aki feltétlenül helyesli létünk minden apró adományát (Rilke azt monda: "hogy egyszer itt voltunk, az minden"), ugyanakkor pedig folyamatosan túl is akar terjeszkedni az itt-léten, korlátainkon (Rilke szótárának egyik kulcsszava az überwindung, túlterjedés, lebírás értelemben). A versben a személyes tartalmat hordozó tárgyi leírás sokszor etikai tartalommal telítődik, unszolást rejt magában, lelkiismereti háttérparancsot sugall. "Meg kell tanulni itt a fák / kimondhatatlan tetteit." Nemes Nagy Ágnes az egyik utolsó költőnk volt, aki az esztétikai közlendő megformálása közben erkölcsi állapotunkra is gondolt.

A kötetet Lator László tárgyszerű előszava nyitja meg és Lengyel Balázs szabatos zárósorai kísérik.

Paál Zsuzsanna rajzai, minden páratlan oldalon, elkülönülnek és rá-rápillantanak a bal oldalon álló Nemes Nagy-versekre. Elolvassuk a szöveget, áthajtjuk a hártyapapírt, s meglassult tekintettel nagyot lélegzünk a következő olvasat előtt. Olyan csónakban ringatózunk, amelyben eveznek. A versek után megkapaszkodunk a rajzok gondolatjeleiben.

Úgy érezzük: itt két ember a gerincét mutatta meg nekünk.

Báthori Csaba

2004, 42 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.