lemez - CECILIA BARTOLI: SACRIFICIUM

  • - kolozsil -
  • 2010. március 4.

Zene

Cecilia Bartoli legújabb lemeze a francia slágerlistán decemberben a hetedik helyen volt. Nem a klasszikus zenein, hanem azon, amin a Noir Desir lemeze is.
Cecilia Bartoli legújabb lemeze a francia slágerlistán decemberben a hetedik helyen volt. Nem a klasszikus zenein, hanem azon, amin a Noir Desir lemeze is. Vagyis a nálunk is nagy sikerrel koncertezõ mezzo olyan népszerû szerte Európában, mint a könnyûzene térhódítása óta szinte senki a klasszikus sztárok közül. Pedig meg nem alkuvó, a Pavarotti-szintre le nem süllyedõ énekesnõ, aki nem népszerûsíti magát Bonóval elõadott duettekkel, jótékonysági estekkel, Mezzo tévés etûdökkel. Valóban napjaink egyik legjobb elõadómûvésze. Ha a huhogók fel is emlegetik, hogy trillái a magasabb regiszterek hibáit takarják, és hangja komolyabb magasságokban elvékonyodik (kajánul mondják: ezért is nem vállal duetteket), aki hallotta itthon vagy bárhol, csak legyint. Kevesek tudják úgy beénekelni a MûPa Bartók termét, mint õ, és kevesek tudnak olyan felfokozott hangulatot teremteni. Mit kevesek? Rajta kívül ma senki. Ezért valójában nem is az az érdekes, hogy milyen az új cédé, hanem az, hogy visszaad-e valamit ebbõl a nagyságból.

Ez egy Bartoli kisasszonynak nagyon fontos lemez. A második, amit az olaszok sztáregyüttesével, az Il Giardino Armonicóval vett fel (a Vivaldi-lemez után); az áriák kasztráltaknak íródtak. Márpedig Porpora - az egyik szerzõ, akinek dalait énekli - énekeseit szinte kínozta, hat éven át ugyanazt az egy oldalt gyakoroltatta velük. Bartoli bravúr- és atmoszféraáriákat énekel (XVIII. századi nápolyi szerzõk mûveit). Megszólalnak - egy Leonardo Vinci-mûben (nincs köze a festõhöz) - még a szelek is: csupa vihar, szenvedély ez a lemez. A legjobbak Porpora szerzeményei, sokat közülük most vettek elõször lemezre (van olyan mû egyébként, aminek a szerkesztõk állításával ellentétben már van elérhetõ felvétele). De nem ez a lényeg, hanem az, hogy átjön, igenis átjön: Cecilia Bartoli korunk legfontosabb énekesnõje. Felkavaró, csábító, lenyûgözõ.

- kolozsil -

Decca/Universal, 2009

*****

Villanynarancs

lemez - CECILIA BARTOLI: SACRIFICIUM Cecilia Bartoli legújabb lemeze a francia slágerlistán decemberben a hetedik helyen volt. Nem a klasszikus zenein, hanem azon, amin a Noir Desir lemeze is. Vagyis a nálunk is nagy sikerrel koncertezõ mezzo olyan népszerû szerte Európában, mint a könnyûzene térhódítása óta szinte senki a klasszikus sztárok közül. Pedig meg nem alkuvó, a Pavarotti-szintre le nem süllyedõ énekesnõ, aki nem népszerûsíti magát Bonóval elõadott duettekkel, jótékonysági estekkel, Mezzo tévés etûdökkel. Valóban napjaink egyik legjobb elõadómûvésze. Ha a huhogók fel is emlegetik, hogy trillái a magasabb regiszterek hibáit takarják, és hangja komolyabb magasságokban elvékonyodik (kajánul mondják: ezért is nem vállal duetteket), aki hallotta itthon vagy bárhol, csak legyint. Kevesek tudják úgy beénekelni a MûPa Bartók termét, mint õ, és kevesek tudnak olyan felfokozott hangulatot teremteni. Mit kevesek? Rajta kívül ma senki. Ezért valójában nem is az az érdekes, hogy milyen az új cédé, hanem az, hogy visszaad-e valamit ebbõl a nagyságból.

Ez egy Bartoli kisasszonynak nagyon fontos lemez. A második, amit az olaszok sztáregyüttesével, az Il Giardino Armonicóval vett fel (a Vivaldi-lemez után); az áriák kasztráltaknak íródtak. Márpedig Porpora - az egyik szerzõ, akinek dalait énekli - énekeseit szinte kínozta, hat éven át ugyanazt az egy oldalt gyakoroltatta velük. Bartoli bravúr- és atmoszféraáriákat énekel (XVIII. századi nápolyi szerzõk mûveit). Megszólalnak - egy Leonardo Vinci-mûben (nincs köze a festõhöz) - még a szelek is: csupa vihar, szenvedély ez a lemez. A legjobbak Porpora szerzeményei, sokat közülük most vettek elõször lemezre (van olyan mû egyébként, aminek a szerkesztõk állításával ellentétben már van elérhetõ felvétele). De nem ez a lényeg, hanem az, hogy átjön, igenis átjön: Cecilia Bartoli korunk legfontosabb énekesnõje. Felkavaró, csábító, lenyûgözõ.

- kolozsil -

Decca/Universal, 2009

*****

Villanynarancs

lemez - CECILIA BARTOLI: SACRIFICIUM Cecilia Bartoli legújabb lemeze a francia slágerlistán decemberben a hetedik helyen volt. Nem a klasszikus zenein, hanem azon, amin a Noir Desir lemeze is. Vagyis a nálunk is nagy sikerrel koncertezõ mezzo olyan népszerû szerte Európában, mint a könnyûzene térhódítása óta szinte senki a klasszikus sztárok közül. Pedig meg nem alkuvó, a Pavarotti-szintre le nem süllyedõ énekesnõ, aki nem népszerûsíti magát Bonóval elõadott duettekkel, jótékonysági estekkel, Mezzo tévés etûdökkel. Valóban napjaink egyik legjobb elõadómûvésze. Ha a huhogók fel is emlegetik, hogy trillái a magasabb regiszterek hibáit takarják, és hangja komolyabb magasságokban elvékonyodik (kajánul mondják: ezért is nem vállal duetteket), aki hallotta itthon vagy bárhol, csak legyint. Kevesek tudják úgy beénekelni a MûPa Bartók termét, mint õ, és kevesek tudnak olyan felfokozott hangulatot teremteni. Mit kevesek? Rajta kívül ma senki. Ezért valójában nem is az az érdekes, hogy milyen az új cédé, hanem az, hogy visszaad-e valamit ebbõl a nagyságból.

Ez egy Bartoli kisasszonynak nagyon fontos lemez. A második, amit az olaszok sztáregyüttesével, az Il Giardino Armonicóval vett fel (a Vivaldi-lemez után); az áriák kasztráltaknak íródtak. Márpedig Porpora - az egyik szerzõ, akinek dalait énekli - énekeseit szinte kínozta, hat éven át ugyanazt az egy oldalt gyakoroltatta velük. Bartoli bravúr- és atmoszféraáriákat énekel (XVIII. századi nápolyi szerzõk mûveit). Megszólalnak - egy Leonardo Vinci-mûben (nincs köze a festõhöz) - még a szelek is: csupa vihar, szenvedély ez a lemez. A legjobbak Porpora szerzeményei, sokat közülük most vettek elõször lemezre (van olyan mû egyébként, aminek a szerkesztõk állításával ellentétben már van elérhetõ felvétele). De nem ez a lényeg, hanem az, hogy átjön, igenis átjön: Cecilia Bartoli korunk legfontosabb énekesnõje. Felkavaró, csábító, lenyûgözõ.

Decca/Universal, 2009

*****

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.