lemez - CECILIA BARTOLI: SACRIFICIUM

  • - kolozsil -
  • 2010. március 4.

Zene

Cecilia Bartoli legújabb lemeze a francia slágerlistán decemberben a hetedik helyen volt. Nem a klasszikus zenein, hanem azon, amin a Noir Desir lemeze is.
Cecilia Bartoli legújabb lemeze a francia slágerlistán decemberben a hetedik helyen volt. Nem a klasszikus zenein, hanem azon, amin a Noir Desir lemeze is. Vagyis a nálunk is nagy sikerrel koncertezõ mezzo olyan népszerû szerte Európában, mint a könnyûzene térhódítása óta szinte senki a klasszikus sztárok közül. Pedig meg nem alkuvó, a Pavarotti-szintre le nem süllyedõ énekesnõ, aki nem népszerûsíti magát Bonóval elõadott duettekkel, jótékonysági estekkel, Mezzo tévés etûdökkel. Valóban napjaink egyik legjobb elõadómûvésze. Ha a huhogók fel is emlegetik, hogy trillái a magasabb regiszterek hibáit takarják, és hangja komolyabb magasságokban elvékonyodik (kajánul mondják: ezért is nem vállal duetteket), aki hallotta itthon vagy bárhol, csak legyint. Kevesek tudják úgy beénekelni a MûPa Bartók termét, mint õ, és kevesek tudnak olyan felfokozott hangulatot teremteni. Mit kevesek? Rajta kívül ma senki. Ezért valójában nem is az az érdekes, hogy milyen az új cédé, hanem az, hogy visszaad-e valamit ebbõl a nagyságból.

Ez egy Bartoli kisasszonynak nagyon fontos lemez. A második, amit az olaszok sztáregyüttesével, az Il Giardino Armonicóval vett fel (a Vivaldi-lemez után); az áriák kasztráltaknak íródtak. Márpedig Porpora - az egyik szerzõ, akinek dalait énekli - énekeseit szinte kínozta, hat éven át ugyanazt az egy oldalt gyakoroltatta velük. Bartoli bravúr- és atmoszféraáriákat énekel (XVIII. századi nápolyi szerzõk mûveit). Megszólalnak - egy Leonardo Vinci-mûben (nincs köze a festõhöz) - még a szelek is: csupa vihar, szenvedély ez a lemez. A legjobbak Porpora szerzeményei, sokat közülük most vettek elõször lemezre (van olyan mû egyébként, aminek a szerkesztõk állításával ellentétben már van elérhetõ felvétele). De nem ez a lényeg, hanem az, hogy átjön, igenis átjön: Cecilia Bartoli korunk legfontosabb énekesnõje. Felkavaró, csábító, lenyûgözõ.

- kolozsil -

Decca/Universal, 2009

*****

Villanynarancs

lemez - CECILIA BARTOLI: SACRIFICIUM Cecilia Bartoli legújabb lemeze a francia slágerlistán decemberben a hetedik helyen volt. Nem a klasszikus zenein, hanem azon, amin a Noir Desir lemeze is. Vagyis a nálunk is nagy sikerrel koncertezõ mezzo olyan népszerû szerte Európában, mint a könnyûzene térhódítása óta szinte senki a klasszikus sztárok közül. Pedig meg nem alkuvó, a Pavarotti-szintre le nem süllyedõ énekesnõ, aki nem népszerûsíti magát Bonóval elõadott duettekkel, jótékonysági estekkel, Mezzo tévés etûdökkel. Valóban napjaink egyik legjobb elõadómûvésze. Ha a huhogók fel is emlegetik, hogy trillái a magasabb regiszterek hibáit takarják, és hangja komolyabb magasságokban elvékonyodik (kajánul mondják: ezért is nem vállal duetteket), aki hallotta itthon vagy bárhol, csak legyint. Kevesek tudják úgy beénekelni a MûPa Bartók termét, mint õ, és kevesek tudnak olyan felfokozott hangulatot teremteni. Mit kevesek? Rajta kívül ma senki. Ezért valójában nem is az az érdekes, hogy milyen az új cédé, hanem az, hogy visszaad-e valamit ebbõl a nagyságból.

Ez egy Bartoli kisasszonynak nagyon fontos lemez. A második, amit az olaszok sztáregyüttesével, az Il Giardino Armonicóval vett fel (a Vivaldi-lemez után); az áriák kasztráltaknak íródtak. Márpedig Porpora - az egyik szerzõ, akinek dalait énekli - énekeseit szinte kínozta, hat éven át ugyanazt az egy oldalt gyakoroltatta velük. Bartoli bravúr- és atmoszféraáriákat énekel (XVIII. századi nápolyi szerzõk mûveit). Megszólalnak - egy Leonardo Vinci-mûben (nincs köze a festõhöz) - még a szelek is: csupa vihar, szenvedély ez a lemez. A legjobbak Porpora szerzeményei, sokat közülük most vettek elõször lemezre (van olyan mû egyébként, aminek a szerkesztõk állításával ellentétben már van elérhetõ felvétele). De nem ez a lényeg, hanem az, hogy átjön, igenis átjön: Cecilia Bartoli korunk legfontosabb énekesnõje. Felkavaró, csábító, lenyûgözõ.

- kolozsil -

Decca/Universal, 2009

*****

Villanynarancs

lemez - CECILIA BARTOLI: SACRIFICIUM Cecilia Bartoli legújabb lemeze a francia slágerlistán decemberben a hetedik helyen volt. Nem a klasszikus zenein, hanem azon, amin a Noir Desir lemeze is. Vagyis a nálunk is nagy sikerrel koncertezõ mezzo olyan népszerû szerte Európában, mint a könnyûzene térhódítása óta szinte senki a klasszikus sztárok közül. Pedig meg nem alkuvó, a Pavarotti-szintre le nem süllyedõ énekesnõ, aki nem népszerûsíti magát Bonóval elõadott duettekkel, jótékonysági estekkel, Mezzo tévés etûdökkel. Valóban napjaink egyik legjobb elõadómûvésze. Ha a huhogók fel is emlegetik, hogy trillái a magasabb regiszterek hibáit takarják, és hangja komolyabb magasságokban elvékonyodik (kajánul mondják: ezért is nem vállal duetteket), aki hallotta itthon vagy bárhol, csak legyint. Kevesek tudják úgy beénekelni a MûPa Bartók termét, mint õ, és kevesek tudnak olyan felfokozott hangulatot teremteni. Mit kevesek? Rajta kívül ma senki. Ezért valójában nem is az az érdekes, hogy milyen az új cédé, hanem az, hogy visszaad-e valamit ebbõl a nagyságból.

Ez egy Bartoli kisasszonynak nagyon fontos lemez. A második, amit az olaszok sztáregyüttesével, az Il Giardino Armonicóval vett fel (a Vivaldi-lemez után); az áriák kasztráltaknak íródtak. Márpedig Porpora - az egyik szerzõ, akinek dalait énekli - énekeseit szinte kínozta, hat éven át ugyanazt az egy oldalt gyakoroltatta velük. Bartoli bravúr- és atmoszféraáriákat énekel (XVIII. századi nápolyi szerzõk mûveit). Megszólalnak - egy Leonardo Vinci-mûben (nincs köze a festõhöz) - még a szelek is: csupa vihar, szenvedély ez a lemez. A legjobbak Porpora szerzeményei, sokat közülük most vettek elõször lemezre (van olyan mû egyébként, aminek a szerkesztõk állításával ellentétben már van elérhetõ felvétele). De nem ez a lényeg, hanem az, hogy átjön, igenis átjön: Cecilia Bartoli korunk legfontosabb énekesnõje. Felkavaró, csábító, lenyûgözõ.

Decca/Universal, 2009

*****

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."