Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

lemez - CLAUDIO ABBADO

  • - csont -
  • 2010. május 20.

Zene

(1933-) kései pályája valósággal csoda. Megrettentünk, amikor a kilencvenes években hírét vettük halálosnak tűnő betegségének, és aztán hálát adtunk istennek 2004 áprilisában, amikor a Zeneakadémián mégis láthattuk egy felülmúlhatatlan Mahler Kilencedik-előadással.
(1933-) kései pályája valósággal csoda. Megrettentünk, amikor a kilencvenes években hírét vettük halálosnak tûnõ betegségének, és aztán hálát adtunk istennek 2004 áprilisában, amikor a Zeneakadémián mégis láthattuk egy felülmúlhatatlan Mahler Kilencedik-elõadással. Valaki a halál révén gyõzte le a halált, hiszen Mahler mûve köztudottan a halálról szól. Azóta Abbado egyre-másra készíti az életigenlõ, szinte derûs felvételeket, elég legyen most megemlíteni Mozart hegedûversenyeinek dupla lemezét. 2010-re, a Pergolesi-évre három album jelenik meg tõle, most a másodikat hallgattuk.

És megint a halálnál vagyunk. Úgy tûnik, Pergolesit nem szerette az istenség, hiszen 1736-ban, mindössze huszonhat évesen vette el az életét. Hogy esetében nem üres a hamleti frázis, miszerint ha megéri, belõle nagy király vált volna még, azt ez a csodálatosan mély, sûrû, letaglózóan melankolikus felvétel bizonyíthatja. Nem kérdés, hogy a legmegrázóbb szám a Salve Regina, Pergolesi egyik utolsó mûve. A fájdalomtól szinte túlcsorduló bevezetõ ütemek után (az Abbado alapította Orchestra Mozart odalehelt vonóshangzásában) a kontraalt, Sara Mingardo ideális siratóaszszonynak bizonyul: kétségbeesése fegyelmezett, mégis elemi. Caravaggio meg Mantegna ihlette ezt az elõadást.

Micsoda ellentétben áll ezzel a 112. zsoltár, a Laudate pueri világos, szinte udvarian világi hangja! Nem véletlenül az utolsó szám a lemezen. Abbado olvasta Adyt: "Az Élet él és élni akar".

Universal/Deutsche Grammophon/Archiv, 2010

*****

Előző cikk a rovatban tévé - KÉT NÕ - EGY HÁZ
Következő cikk a rovatban Kiállítás - Pajtikától az ébresztőóráig - Biciklus. Mesélő kerékpárok - egy fotó, egy történet

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.