lemez - Noah & The Whale: Last Night On Earth

Zene

A londoni Noah & The Whale második, 2009-es albumának (The First Days Of Spring) ott a helye minden idők legjobb szakítós lemezeinek élmezőnyében, ráadásul sok más, hasonló témájú művel ellentétben ők nemcsak nyavalyogtak, hanem már a kiutat is próbálták meglátni. Konkrétan Charlie Fink frontemberről volt szó, aki Laura Marling énekesnővel való szakítását tárta akkor a világ elé.
A londoni Noah & The Whale második, 2009-es albumának (The First Days Of Spring) ott a helye minden idõk legjobb szakítós lemezeinek élmezõnyében, ráadásul sok más, hasonló témájú mûvel ellentétben õk nemcsak nyavalyogtak, hanem már a kiutat is próbálták meglátni. Konkrétan Charlie Fink frontemberrõl volt szó, aki Laura Marling énekesnõvel való szakítását tárta akkor a világ elé. És visszatérve a kiútra: a harmadik albumon egyrészt már ott az alapigazság az elsõ kislemezre másolt sláger címében (L.I.F.E.G.O.E.S.O.N.), másrészt az eddig megszokott indie-folkot vidám, szintetizátoros gitárpop váltja. "riási tehát az elkanyarodás az olyan elõadóktól, mint a Belle & Sebastian, az Arcade Fire és az Elbow - a csak címében sötét Last Night On Earth-öt egy kicsit talán a Snow Patrolhoz lehet hasonlítani, de ennél még õk is érdekesebbek. A melankólia alighanem jobban fekszik a Noah & The Whale-nek, mert ezúttal nyoma sincs annak az izgalomnak, amit a legutóbbi alkalommal még képesek voltak kiváltani. Fink hanghordozása néha kifejezetten irritáló, a dalok pedig érdektelenek: a Life Is Life-nak már a címe is rossz, a Give It All Back nem más, mint a Summer Of 69 újraírt változata, a Waiting For My Chance To Come pofátlan Tom Petty-nyúlás; egyedül a Line címû szám képes egy kis bizsergést okozni. Kár értük, de hát biztosan csinálnak még ennél jobb lemezt is, ha megint jön valami szakítás. Addig meg kihúzzuk a First Days Of Springgel, vagy esetleg a 2008-as debüttel, a Peaceful The World Lays Me Downnal.

Mercury/Universal, 2011

***

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.