lemez - THE FALL: YOUR FUTURE OUR CLUTTER

  • Nagy V. Gergõ
  • 2010. július 29.

Zene

Amikor Mark E. Smith zenekara negyedik kislemezén egy vese- és alkoholproblémákkal küszködő öregedő proli büszke monológját kántálta el a Fiery Jackben, akkor nem csupán Britannia lerobbant iparvárosainak jellegzetes embertípusát rajzolta meg, hanem majdani, öregkori énjéről is igyekezett képet alkotni.
Amikor Mark E. Smith zenekara negyedik kislemezén egy vese- és alkoholproblémákkal küszködõ öregedõ proli büszke monológját kántálta el a Fiery Jackben, akkor nem csupán Britannia lerobbant iparvárosainak jellegzetes embertípusát rajzolta meg, hanem majdani, öregkori énjérõl is igyekezett képet alkotni. Akkortájt korántsem volt elképzelhetetlen, hogy a The Fall mogorva frontembere megannyi honfitársához hasonlóan pulthoz ragadt kocsmaprófétaként végzi majd - ellenben az, hogy az avantgárd ihletésû manchesteri poszt-punk kultzenekar harminc évvel késõbb termékenységben és hatásában csak a legnagyobbakhoz lesz mérhetõ, alighanem senki fejében sem fordulhatott meg. Az pedig végképp nem, hogy a The Fall három évtizeden át olyanformán tud majd megbízhatóan magas színvonalat és egyedi minõséget hozni, hogy az induláskor kidolgozott formula vajmi keveset változik - ami annak fényében különösen jelentékeny teljesítmény, hogy az eltelt idõ alatt majd' félszáz zenekartag cserélõdött le Smith sámáni figurája körül.

A huszonnyolcadik (!) sorlemez meglepõmód ugyanazzal a gárdával készült, mint az elõzõ Imperial Wax Solvent, és ahhoz hasonlóan az erõsebb (még ha vélhetõen nem is az örökbecsû) Fall-lemezek közé tartozik. Még elõdjénél is meggyõzõbben bizonyítja az eredeti recept érvényét és tartósságát, hiszen a feszes, monoton ritmusok, a szimpla, zakatoló riffek, valamint Smith mániákus énekbeszéde régen tapasztalt vitalitással és erõvel szólal meg a korongon. Kár, hogy a második etapban jócskán gyengébb tételek is elõkerülnek, és mintha Smith szarkazmusa is fádabb lenne a megszokottnál. Ami persze érthetõ, hiszen az öregségrõl, az új generáció utálatáról, orvosi kezelésekrõl és nyugdíjba vonulásról lamentál e néhol roppant személyes albumon - hiába azonban az olykor komor gondolatok, ha a nagyobbára gyors tempójú dalok elõvezetése kicsattanó életörömrõl, de legalábbis éltetõ dührõl tudósít.

Domino/Neon Music, 2010

****

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.