Lemez: Iparosok (Halo: Body of Light; Godflesh Tribute)

  • Kiss Tibor
  • 2004. május 20.

Zene

Az indusztriális alapú mûfajok ritkán vonzottak népes rajongótábort, hacsak nem rendelkeztek valamilyen, a zenéjükön túlmutató ideológiai többlettel (Laibach) vagy slágeresnek is mondható számokkal (Ministry). Az ausztrál Halo duó öndefiníciója ("Halo = A pusztulás, romlás és összeomlás hangfelvételei") alapján azonban eszmei többletrõl túlzás lenne értekezni, s egyszersmind a slágeresség sem a sajátja.

Az indusztriális alapú mûfajok ritkán vonzottak népes rajongótábort, hacsak nem rendelkeztek valamilyen, a zenéjükön túlmutató ideológiai többlettel (Laibach) vagy slágeresnek is mondható számokkal (Ministry). Az ausztrál Halo duó öndefiníciója ("Halo = A pusztulás, romlás és összeomlás hangfelvételei") alapján azonban eszmei többletrõl túlzás lenne értekezni, s egyszersmind a slágeresség sem a sajátja.

Persze a melbourne-i R. Allen és S. Klein eddig sem a népszerûségi szempontokat tekintette elsõdlegesnek. Az 1999-es Guattari kaotikus zajáradata után 2003 végén jelent meg a második nemzetközi terjesztésû nagylemez, a Body of Light. Az igényes, minimalista kivitelezésû albumon érettebb, kitaláltabb szerzemények hallhatók; ugyanakkor a maguknak rendelt küldetésnek is egyre szélsõségesebb formákban felelnek meg. A zenekar a klasszikus ipari zene hangzását modernizálja, a basszusgitár különbözõ rétegei (ha hihetünk a biográfiáknak, gitárt nem használnak), mélyei és magasai, a monotonitás, a frusztráló lassúság nem kevés heavy metal- recenzens felháborodását is kiváltotta - a pontosan adagolt felfokozások és hatásszünetek azonban mégis mozgalmassá teszik a lemez lávaszerû zajlását, a korai Swans hagyományának ígéretes újraélesztési kísérleteképpen.

H

A Swans-kötõdés a Godflesh Tribute címû album kapcsán is tagadhatatlan, hiszen a kilencvenes években, lassú kimúlásáig a Godflesh építette tovább a legkövetkezetesebben Michael Gira zenei világát. A független francia lemezkiadó által megjelentetett dupla album 26 zenekar tisztelgése az underground-körökben legendás Godflesh elõtt. A csapat tizennégy évnyi mûködése során utánozhatatlan hangzást és stílust alkotott: a kezdeti indusztriál-metál lemezek után dubos irányra váltva is megõrizte egyediségét. Persze a metálközönség számára õk sem váltak igazán eladhatóvá, hiába a gránitkeménységû riffek, ha az alapokat dobgép szolgáltatta, feltétként pedig a gitárjáték tömény melléktermékei borzolták az idegeket. A zenekar alapítója, Justin Broadrick egyébként a Godflesh mellett még számtalan kollégájával (Alec Empire-tõl a John Zorn-féle Painkillerig) kalandozott járatlan ösvényeken.

A két albumon többségükben ismeretlen zenekarok dolgoznak fel a maguk modorában Godflesh-számokat, így néhány meglepõen találó mûfaji keresztezõdés is született. Érdekes módon ebben a stílusban a kelet-európai csapatok jeleskednek, ízlésesen, könnyedén építik újjá a tételeket, tiszteletben tartva az eredeti alapokat. Mindjárt itt a varsói Antigama black metalos darálása (Anything is Mine); a tallinni Pedigree friss, szellõs ritmikájú átirata (Hunter), mely talán a lemez legjobbja; vagy a szentpétervári Cod vs. Grenouer, amely az eredetileg is darabokra tördelt I, Me, Mine-ból hozott létre egy éteri tisztaságú s mégis zúzós szerzeményt. Az elektronikusabb verziók közül kiemelést érdemel a brazil Begotten kissé rammsteinesre sikerült feldolgozása (Life is Easy) és az amerikai Condition (Gift From Heaven), amelynek némiképp lebutított effektjei közelebb állnak a Godflesh szellemiségéhez, mint például a holland Erling Solem hetvenes éveket idézõ gitárszólókkal, szájharmonikával tarkított próbálkozása (Wounds). A Godflesh zaj-irányvonalát legjobban a kanadai Fuck The Facts ragadta meg, szerencsés dalválasztással (Devastator), megalkuvás nélkül, maximális hangerõvel. Rajongóknak igazi kuriózum, érdeklõdõknek számtalan egzotikus bogarásznivaló.

Kiss Tibor

Relapse Records, 2003; Nihilistic Holocaust, 2004

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.