Lemez: Iparosok (Halo: Body of Light; Godflesh Tribute)

  • Kiss Tibor
  • 2004. május 20.

Zene

Az indusztriális alapú mûfajok ritkán vonzottak népes rajongótábort, hacsak nem rendelkeztek valamilyen, a zenéjükön túlmutató ideológiai többlettel (Laibach) vagy slágeresnek is mondható számokkal (Ministry). Az ausztrál Halo duó öndefiníciója ("Halo = A pusztulás, romlás és összeomlás hangfelvételei") alapján azonban eszmei többletrõl túlzás lenne értekezni, s egyszersmind a slágeresség sem a sajátja.

Az indusztriális alapú mûfajok ritkán vonzottak népes rajongótábort, hacsak nem rendelkeztek valamilyen, a zenéjükön túlmutató ideológiai többlettel (Laibach) vagy slágeresnek is mondható számokkal (Ministry). Az ausztrál Halo duó öndefiníciója ("Halo = A pusztulás, romlás és összeomlás hangfelvételei") alapján azonban eszmei többletrõl túlzás lenne értekezni, s egyszersmind a slágeresség sem a sajátja.

Persze a melbourne-i R. Allen és S. Klein eddig sem a népszerûségi szempontokat tekintette elsõdlegesnek. Az 1999-es Guattari kaotikus zajáradata után 2003 végén jelent meg a második nemzetközi terjesztésû nagylemez, a Body of Light. Az igényes, minimalista kivitelezésû albumon érettebb, kitaláltabb szerzemények hallhatók; ugyanakkor a maguknak rendelt küldetésnek is egyre szélsõségesebb formákban felelnek meg. A zenekar a klasszikus ipari zene hangzását modernizálja, a basszusgitár különbözõ rétegei (ha hihetünk a biográfiáknak, gitárt nem használnak), mélyei és magasai, a monotonitás, a frusztráló lassúság nem kevés heavy metal- recenzens felháborodását is kiváltotta - a pontosan adagolt felfokozások és hatásszünetek azonban mégis mozgalmassá teszik a lemez lávaszerû zajlását, a korai Swans hagyományának ígéretes újraélesztési kísérleteképpen.

H

A Swans-kötõdés a Godflesh Tribute címû album kapcsán is tagadhatatlan, hiszen a kilencvenes években, lassú kimúlásáig a Godflesh építette tovább a legkövetkezetesebben Michael Gira zenei világát. A független francia lemezkiadó által megjelentetett dupla album 26 zenekar tisztelgése az underground-körökben legendás Godflesh elõtt. A csapat tizennégy évnyi mûködése során utánozhatatlan hangzást és stílust alkotott: a kezdeti indusztriál-metál lemezek után dubos irányra váltva is megõrizte egyediségét. Persze a metálközönség számára õk sem váltak igazán eladhatóvá, hiába a gránitkeménységû riffek, ha az alapokat dobgép szolgáltatta, feltétként pedig a gitárjáték tömény melléktermékei borzolták az idegeket. A zenekar alapítója, Justin Broadrick egyébként a Godflesh mellett még számtalan kollégájával (Alec Empire-tõl a John Zorn-féle Painkillerig) kalandozott járatlan ösvényeken.

A két albumon többségükben ismeretlen zenekarok dolgoznak fel a maguk modorában Godflesh-számokat, így néhány meglepõen találó mûfaji keresztezõdés is született. Érdekes módon ebben a stílusban a kelet-európai csapatok jeleskednek, ízlésesen, könnyedén építik újjá a tételeket, tiszteletben tartva az eredeti alapokat. Mindjárt itt a varsói Antigama black metalos darálása (Anything is Mine); a tallinni Pedigree friss, szellõs ritmikájú átirata (Hunter), mely talán a lemez legjobbja; vagy a szentpétervári Cod vs. Grenouer, amely az eredetileg is darabokra tördelt I, Me, Mine-ból hozott létre egy éteri tisztaságú s mégis zúzós szerzeményt. Az elektronikusabb verziók közül kiemelést érdemel a brazil Begotten kissé rammsteinesre sikerült feldolgozása (Life is Easy) és az amerikai Condition (Gift From Heaven), amelynek némiképp lebutított effektjei közelebb állnak a Godflesh szellemiségéhez, mint például a holland Erling Solem hetvenes éveket idézõ gitárszólókkal, szájharmonikával tarkított próbálkozása (Wounds). A Godflesh zaj-irányvonalát legjobban a kanadai Fuck The Facts ragadta meg, szerencsés dalválasztással (Devastator), megalkuvás nélkül, maximális hangerõvel. Rajongóknak igazi kuriózum, érdeklõdõknek számtalan egzotikus bogarásznivaló.

Kiss Tibor

Relapse Records, 2003; Nihilistic Holocaust, 2004

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.