Interjú

„Már a jelölés is felért egy győzelemmel”

Ryan Lott zenész

Zene

Nagyot ugrott az igencsak behatárolhatatlan kísérleti zenét játszó Son Lux ázsiója a Minden, mindenhol, mindenkor című Oscar-díjas film soundtrackje kapcsán. A hamarosan Budapestre érkező New York-i zenekar vezetőjével Bartókról, az Oscar-díjról, és a neves vendégzenészekről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Többször játszottatok már Magyarországon, klubokban és fesztiválokon is. Őriztek ezekről valamilyen különleges emléket?

Ryan Lott: Nagyon jó emlékeket őrzünk Magyarországról, mert mindig nagyon lelkes volt a közönség. A legkedvesebb a 2019-es szigetes fellépésünk volt. Talán ott volt az eddigi legnagyobb fesztiválközönségünk.

MN: Ugyanabban az évben stúdióztatok is nálunk. Mit vettetek fel?

RL: A Tomorrows című albumsorozatunk egy részét rögzítettük a SuperSize Recording nevű stúdióban. Hihetetlen élmény volt. Lett pár szabadnapunk a turné közben, úgyhogy ott maradtunk, és felvettünk egy kis zenét. Csak úgy dőlt belőlünk az inspiráció.

MN: Egy interjúban azt nyilatkoztad, hogy Bartók Béla az egyik kedvenc zeneszerződ. Hogyan fedezted fel őt, és hatott-e a munkássága te szerzeményeidre?

RL: Az első Bartók-darab, amelyet hallottam, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára volt. Nagyon megtetszett, mert előtte soha nem hallottam ahhoz hasonló zenét. Ez a mű megértette velem, hogy a zenében bármi lehetséges, és én a mai napig ennek megfelelően állok a zenekészítéshez.

MN: A Son Lux eredetileg szólóprojektként indult. Miért döntöttél úgy, hogy bővíted a felállást, és hogyan befolyásolta ez a dalszerzést és a zeneírást?

RL: A Son Lux valójában mindig kollaboratív produkció volt, a stúdióban és a színpadon is. Azt szerettem volna, hogy fejlődjön a zeném, és olyan zenészekre volt szükségem, akik készen állnak arra, hogy felfedezzék a különböző dimenzióit, hogy szétszedjék és újra összerakják a különböző elemeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.