Interjú

„Már a jelölés is felért egy győzelemmel”

Ryan Lott zenész

Zene

Nagyot ugrott az igencsak behatárolhatatlan kísérleti zenét játszó Son Lux ázsiója a Minden, mindenhol, mindenkor című Oscar-díjas film soundtrackje kapcsán. A hamarosan Budapestre érkező New York-i zenekar vezetőjével Bartókról, az Oscar-díjról, és a neves vendégzenészekről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Többször játszottatok már Magyarországon, klubokban és fesztiválokon is. Őriztek ezekről valamilyen különleges emléket?

Ryan Lott: Nagyon jó emlékeket őrzünk Magyarországról, mert mindig nagyon lelkes volt a közönség. A legkedvesebb a 2019-es szigetes fellépésünk volt. Talán ott volt az eddigi legnagyobb fesztiválközönségünk.

MN: Ugyanabban az évben stúdióztatok is nálunk. Mit vettetek fel?

RL: A Tomorrows című albumsorozatunk egy részét rögzítettük a SuperSize Recording nevű stúdióban. Hihetetlen élmény volt. Lett pár szabadnapunk a turné közben, úgyhogy ott maradtunk, és felvettünk egy kis zenét. Csak úgy dőlt belőlünk az inspiráció.

MN: Egy interjúban azt nyilatkoztad, hogy Bartók Béla az egyik kedvenc zeneszerződ. Hogyan fedezted fel őt, és hatott-e a munkássága te szerzeményeidre?

RL: Az első Bartók-darab, amelyet hallottam, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára volt. Nagyon megtetszett, mert előtte soha nem hallottam ahhoz hasonló zenét. Ez a mű megértette velem, hogy a zenében bármi lehetséges, és én a mai napig ennek megfelelően állok a zenekészítéshez.

MN: A Son Lux eredetileg szólóprojektként indult. Miért döntöttél úgy, hogy bővíted a felállást, és hogyan befolyásolta ez a dalszerzést és a zeneírást?

RL: A Son Lux valójában mindig kollaboratív produkció volt, a stúdióban és a színpadon is. Azt szerettem volna, hogy fejlődjön a zeném, és olyan zenészekre volt szükségem, akik készen állnak arra, hogy felfedezzék a különböző dimenzióit, hogy szétszedjék és újra összerakják a különböző elemeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.