Interjú

„Már a jelölés is felért egy győzelemmel”

Ryan Lott zenész

Zene

Nagyot ugrott az igencsak behatárolhatatlan kísérleti zenét játszó Son Lux ázsiója a Minden, mindenhol, mindenkor című Oscar-díjas film soundtrackje kapcsán. A hamarosan Budapestre érkező New York-i zenekar vezetőjével Bartókról, az Oscar-díjról, és a neves vendégzenészekről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Többször játszottatok már Magyarországon, klubokban és fesztiválokon is. Őriztek ezekről valamilyen különleges emléket?

Ryan Lott: Nagyon jó emlékeket őrzünk Magyarországról, mert mindig nagyon lelkes volt a közönség. A legkedvesebb a 2019-es szigetes fellépésünk volt. Talán ott volt az eddigi legnagyobb fesztiválközönségünk.

MN: Ugyanabban az évben stúdióztatok is nálunk. Mit vettetek fel?

RL: A Tomorrows című albumsorozatunk egy részét rögzítettük a SuperSize Recording nevű stúdióban. Hihetetlen élmény volt. Lett pár szabadnapunk a turné közben, úgyhogy ott maradtunk, és felvettünk egy kis zenét. Csak úgy dőlt belőlünk az inspiráció.

MN: Egy interjúban azt nyilatkoztad, hogy Bartók Béla az egyik kedvenc zeneszerződ. Hogyan fedezted fel őt, és hatott-e a munkássága te szerzeményeidre?

RL: Az első Bartók-darab, amelyet hallottam, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára volt. Nagyon megtetszett, mert előtte soha nem hallottam ahhoz hasonló zenét. Ez a mű megértette velem, hogy a zenében bármi lehetséges, és én a mai napig ennek megfelelően állok a zenekészítéshez.

MN: A Son Lux eredetileg szólóprojektként indult. Miért döntöttél úgy, hogy bővíted a felállást, és hogyan befolyásolta ez a dalszerzést és a zeneírást?

RL: A Son Lux valójában mindig kollaboratív produkció volt, a stúdióban és a színpadon is. Azt szerettem volna, hogy fejlődjön a zeném, és olyan zenészekre volt szükségem, akik készen állnak arra, hogy felfedezzék a különböző dimenzióit, hogy szétszedjék és újra összerakják a különböző elemeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."