Magyar Narancs: Többször játszottatok már Magyarországon, klubokban és fesztiválokon is. Őriztek ezekről valamilyen különleges emléket?
Ryan Lott: Nagyon jó emlékeket őrzünk Magyarországról, mert mindig nagyon lelkes volt a közönség. A legkedvesebb a 2019-es szigetes fellépésünk volt. Talán ott volt az eddigi legnagyobb fesztiválközönségünk.
MN: Ugyanabban az évben stúdióztatok is nálunk. Mit vettetek fel?
RL: A Tomorrows című albumsorozatunk egy részét rögzítettük a SuperSize Recording nevű stúdióban. Hihetetlen élmény volt. Lett pár szabadnapunk a turné közben, úgyhogy ott maradtunk, és felvettünk egy kis zenét. Csak úgy dőlt belőlünk az inspiráció.
MN: Egy interjúban azt nyilatkoztad, hogy Bartók Béla az egyik kedvenc zeneszerződ. Hogyan fedezted fel őt, és hatott-e a munkássága te szerzeményeidre?
RL: Az első Bartók-darab, amelyet hallottam, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára volt. Nagyon megtetszett, mert előtte soha nem hallottam ahhoz hasonló zenét. Ez a mű megértette velem, hogy a zenében bármi lehetséges, és én a mai napig ennek megfelelően állok a zenekészítéshez.
MN: A Son Lux eredetileg szólóprojektként indult. Miért döntöttél úgy, hogy bővíted a felállást, és hogyan befolyásolta ez a dalszerzést és a zeneírást?
RL: A Son Lux valójában mindig kollaboratív produkció volt, a stúdióban és a színpadon is. Azt szerettem volna, hogy fejlődjön a zeném, és olyan zenészekre volt szükségem, akik készen állnak arra, hogy felfedezzék a különböző dimenzióit, hogy szétszedjék és újra összerakják a különböző elemeket.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
