Interjú

„Már a jelölés is felért egy győzelemmel”

Ryan Lott zenész

Zene

Nagyot ugrott az igencsak behatárolhatatlan kísérleti zenét játszó Son Lux ázsiója a Minden, mindenhol, mindenkor című Oscar-díjas film soundtrackje kapcsán. A hamarosan Budapestre érkező New York-i zenekar vezetőjével Bartókról, az Oscar-díjról, és a neves vendégzenészekről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Többször játszottatok már Magyarországon, klubokban és fesztiválokon is. Őriztek ezekről valamilyen különleges emléket?

Ryan Lott: Nagyon jó emlékeket őrzünk Magyarországról, mert mindig nagyon lelkes volt a közönség. A legkedvesebb a 2019-es szigetes fellépésünk volt. Talán ott volt az eddigi legnagyobb fesztiválközönségünk.

MN: Ugyanabban az évben stúdióztatok is nálunk. Mit vettetek fel?

RL: A Tomorrows című albumsorozatunk egy részét rögzítettük a SuperSize Recording nevű stúdióban. Hihetetlen élmény volt. Lett pár szabadnapunk a turné közben, úgyhogy ott maradtunk, és felvettünk egy kis zenét. Csak úgy dőlt belőlünk az inspiráció.

MN: Egy interjúban azt nyilatkoztad, hogy Bartók Béla az egyik kedvenc zeneszerződ. Hogyan fedezted fel őt, és hatott-e a munkássága te szerzeményeidre?

RL: Az első Bartók-darab, amelyet hallottam, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára volt. Nagyon megtetszett, mert előtte soha nem hallottam ahhoz hasonló zenét. Ez a mű megértette velem, hogy a zenében bármi lehetséges, és én a mai napig ennek megfelelően állok a zenekészítéshez.

MN: A Son Lux eredetileg szólóprojektként indult. Miért döntöttél úgy, hogy bővíted a felállást, és hogyan befolyásolta ez a dalszerzést és a zeneírást?

RL: A Son Lux valójában mindig kollaboratív produkció volt, a stúdióban és a színpadon is. Azt szerettem volna, hogy fejlődjön a zeném, és olyan zenészekre volt szükségem, akik készen állnak arra, hogy felfedezzék a különböző dimenzióit, hogy szétszedjék és újra összerakják a különböző elemeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.